Konkrét fotó volt segítségemre, és annyi hozzá, hogy az adott darab a szülinapos hatalmas kincse, dédelgetett kedvence, így érthető az a para-hangulat, amelyben fotókat kutattam a típussal kapcsolatban.
Találtam is párat, oldalról, hátulról, elölről, meg persze a kapott kép is kinyomtatásra került.
Kakaós puncstortában egyeztünk meg, a puncs-szelet mintájára, aminek határozottan örültem, így lényegesen könnyebb formát adni a tortának.
Persze előbújt közben a matematika iránti olthatatlan szenvedélyem, párosulva a maximalizmusommal, így felmerült az a nem kicsit fontos kérdés, hogy jó-jó, kinyomtattam piskóta-hosszon a profilt, amit a torta oldalához fogva könnyebb lesz a kialakítás, de mégis milyen széles legyen az autó?? Nem lehet sem túl keskeny, sem túl széles, hisz akkor oda a valódi jelleg. Akik utálják zsigerből a matekot, ugorjanak a piros “Hahó!” feliratig! :))
Szóval, csak hogy ha valaki hasonlóan szőrszálhasogató, itt a megoldás:
Vegyük elő azt a fotót, ami megegyezik piskótánk hosszával, és pontosan oldalról látszik rajta. Mérjük meg a magasságát, írjuk fel.
Most vegyünk elő egy pontos szemközti nézetet, szintén mérjük le a magasságát, írjuk fel.
Mérjük meg az autó szélességét is ugyanezen a képen, ez a kulcs adat.
Namost: a két különböző magasság egymáshoz való viszonyát kell megvizsgálnunk, majd ugyenezen osztóval csökkenteni vagy növelni a mért szélességet, így megkapjuk azt a szélességet, ami nekünk kell. Stimmt?
Hogy érthető legyen, nekem 26 cm volt a piskótám, ezért a kinyomtatott oldalirányú képemen az autó szintén 26 cm hosszú volt. Ezen 8 cm volt az autó magassága.
Azon a képen, ahol szemből látszott, ott 24 cm volt a szélessége, és 18 a magassága.
A nagyobb magasságot osztottam a kisebbel, azaz 18/8 = 2,25
Ez a viszonyszámom.
Ezzel osztottam a szemben látszó gép szélességét, azaz 24/2,25 = 10,66… Nagyvonalúan 11.
Így 11 cm lett az autóm szélessége, így biztosítva a tökéletes arányokat, ami még ugyan tök semmit nem jelent, ha a kidolgozás tré.
HAHÓ!
Itt folytatódik a torta leírása! 😀 (már ha páran bealudtak volna a matek-fejtegetésen)
Szóval szürkével burkoltam, a képekről lelesett helyeken formáztam, karcoltam, gömbölyítettem, vagy árkoltam, majd festettem, végül fényeztem, és tádá, kész lett! :))
És ami a legfurcsább, élveztem minden pillanatát! Imádtam! Nagyon! Pedig én és az autók…de ez most más volt. 🙂 Remélem az ünnepeltnek is tetszett! 🙂
