Nem volt nagy a torta, csak 6 szelet, de remélem ízben nagyot szól, újítottam kissé.
Kávés torta lett megbeszélve, így a tészta és a krémek is ehhez igazodnak.
Recept egy 15 cm átmérőjű formához:
Tészta:
3 tojás szétválasztva
12 dkg cukor
12 dkg liszt
0,7 dl olaj
kb. 1 dl tej
egy kis tasak 2 az 1-ben jó minőségű cappuccino granulátum
Krém I.
1,5 evőkanál vaníliás pudingpor
3 evőkanál cukor
1 evőkanál liszt
2 dl tej
4 evőkanál tejpor
15 dkg vaj
Krém II.
1,5 evőkanál vaníliás pudingpor
1,5 dl lefőzött kávé
3 evőkanál cukor
A tojások fehérjét 8 dkg cukorral fényes habbá verjük. A sárgájához adjuk a maradék 4 dkg cukrot, az olajat, és 1 dl tejet, elkeverjük, beleszitáljuk a lisztet, és hozzáadjuk a granulátumot. Azért nem port, hogy vágáskor szép pöttyös legyen, szerintem íz íze is jobban koncentrálódik, nem vegyül el annyira egy-egy falatkor. Ha túl sűrű lenne, kevés tejjel lazítjuk. Mehet bele a hab, 170°C-on jó 40 perc alatt sült készre. (Ne szörcsögjön a teteje enyhe nyomásra.)
A vaníliás krémhez a tejport kikeverjük a vajjal, a többit pedig sűrű péppé főzzük, kihűlés után összekeverjük.
A kávés krémet összefőzzük, hagyjuk kihűlni.
A tortát három lapra vágtam, a vaníliás krém tetejére nyomtam habzsákkal a kávés pudingot, kívülről a vaníliás maradékával kentem körbe.
És végre jöhetett a móka! 🙂
Bár a marcipán, mire barnára gyúrtam, megunta a törődést, és nekiállt morzsálni, száradozni, de fakéreg lévén, most még talán nem is haragudtam annyira érte. 🙂 Gyerkőceim segítségével születtek apróságok a tortára, kis lila hernyó, pici sárga pók, pár gomba, fűszálak. Az erezetet marcipámintázóval húzkodtam a törzsbe.
