Hát, ha kerek, akkor kerek. És ha már pónifej, akkor legyen kicsit domborműves! 😉
Hasonló módon készült, mint a Mickey, vagy Micimackó, vagy sorolhatnám még, szóval aládolgozásos módszerrel, rétegezve a marcipánt.
Jó omlós, alaposan csokis tészta készült hozzá, már majdnem sacher, csak kicsit könnyedebb, amit vaníliás krémmel töltöttem. A krémben kevesebb, mint felére visszavettem a cukrot, hogy inkább a csokis-kakaós íz érvényesüljön, azaz a krém csak lágyította az egészet. A marcipán amúgy is emeli az édességet.
Ha legközelebb is akad hasonló formám, már tudom, hogyan lehet még élethűbbé tenni. Azért jó lenne, ha a megvilágosodás percei nem utólag jönnének, hanem még időben! 😀 A száj vonala nem az igazi, az orrlukak is csúszkálnak, valamint a homlok aládolgozást pont fordítva kellett volna, de amúgy meg tök jó volt látni Anna lelkesedését, a torta pedig morzsáig elfogyott, szóval semmi önmarcangolás! 😀