Rengeteg fotót végigböngésztem, sokat gondolkodtam, hogyan is legyen, végül a fekvő sárkánynál kötöttem ki.
Nem tudom, mi van velem, talán fáradt vagyok, talán időm nincs annyi, de nekem ez most nem úgy jött össze, ahogy szerettem volna, azaz mostanság egyre kevésbé vagyok elégedett azzal, ami kikerül a kezem alól.
Nem találtam meg a helyes arányokat a fejen, olyan picassós szegénykém, bár a kancsalsága kapóra jött, hisz az eredeti is küszködött e téren. 😀
A bevonat is elég hepe-hupás, nem is értem, hogy miért. Szerintem ez Bea műve, hisz mindig akkor történik ez, amikor Neki készítek valamit! :):
Hála a Jóistennek, Ármin még túl kicsi hozzá, hogy ilyen önmarcangolásos izék a készítő felől elvegyék a kedvét a jóízű majszolástól! :)))
Kivételesen most nagyon jól sikerült mind a piskóta, mind a főzött csokikrém, így legalább (remélem) arra nem lehet panasz. 🙂
Ami a legszívetgyönyörködtetőbb, az a kis házi videó, amit láthattam, és el is raboltam, hogy nektek is megmutathassam. Itt már csak mosolyogni tudok! 🙂 Isten Éltessen Nagyon Sokáig Kicsi Ármin!
