Újabb pasis téma került előtérbe, most Star Wars témában. Csöppet sem meglepő módon
Pixie feldolgozását ajánlották figyelmembe, mint ötletadó tortát. 🙂
“-Tudod, úgy, hogy félgömb csak a halálcsillag, és rajta áll a Nagyúr!
– Ezt Pixie-nél láttátok igaz?
– Ööö, hogy kinél?
– “Jépatojta van!” a honlap címe igaz?
– Igen! Igen, Ő az! Olyat tudsz?”
No, mivel olyat, mint Ő, biztosan nem tudok, hát kialakítottam saját verziómat.
Félgömb torta, álló figura. Ajjaj. De a kihívás, az kihívás, én meg bátor nagylány vagyok, így letámadtam Pixie-t, hogyan is készít álló figurát? 😀 Hát marcipánból, jött a válasz azonnal. :)) A titok két saslikpálca a lábakba, és az előzőekből tanult türelem.
Puncstorta a cél. Először is félgömb fém tésztaszűrőben megsütöttem a tésztát, kihűlés után levágtam a talpát, meg egy szeletet a gömbölyű tetejéből, majd óvatosan kivágtam a palást belsejét, úgy, hogy kb. egy centis fal maradjon.
Közben szirupot főztem kevés víz, egy citrom leve és fele héja, egy narancs leve és fele héja, kb. 10 deka cukor és némi rum segítségével, amibe kevés piros ételfestéket tettem, hogy szép élénk színű legyen.
A fém szűrő formában raktam össze a tortát, azaz a tetőszeletke ment alulra, rá a palást, amit belülről összemaszatoltam kevés baracklekvárral, majd a darabokra tépkedett, szirupban megforgatott belsőrész, rá a talp. Kicsit lenyomatva ment a hűtőbe pár órára.
A burkoláshoz háromszoros marcipánt gyúrtam, kicsit darabot félretéve szürkére színeztem. A kiborított torta oldalából éles késsel kikanyarítottam egy kis kört, majd az egészet kevés vajkrémmel átkentem. Erre jött egy vékony réteg szürke burkolat.
Rengeteg fotót átnéztem, keresve a számomra legszimpatikusabb megoldást, így alakítottam ki a saját elképzelésemet. A tetriszezés után előkaptam egy tollat (a kikapcsolt hegye ad pici köröket), és egy kiskanalat, aminek egyenes a nyél vége. Ezek segítségével mintáztam meg, majd apró szórócukor fehér szemcséit nyomtam csipesszel a helyükre. Meglepően megnyugtató ez a pepecs meló, élveztem nagyon! :))
Vader Nagyúr. A leeső szürke marcipánba dolgoztam orvosi szénport, és egy kis adag melegített zselatint. (kb. 3-4 centiliter vízbe egy púpos teáskanál zselatinpor, ez felforralva, kevergetve visszahűtve.)
A két láb volt az első mozzanat. Kicsit féloldalas végződésekkel, hogy az ágyékhoz jól simuljon majd. Pálcikák középre, mintázás, térdvédő, csizmák, és várakozás, hogy kicsit tartást kapjon, megszikkadjon annyira, hogy ne rogyjon majd meg. Kis darab marcipánba szúrtam őket egymás mellé, így álldogáltak egy órát.
Majd jött az alsógatya, amit ráhúztam felülről a két pálcikára, és picit nedvesítve ragasztottam a lábakhoz. Erre jött a felsőtest, amit szintén ráhúztam a két kiálló pálcavégre, és így hagytam megint legalább egy órát szikkadni, kitámasztva. Közben elkészült a fej, és csak nem bírtam ki, hogy a torzót ne birizgáljam, hasfali irányítódoboz, meg vállcsíkok kerültek fel még. Utolsóként a palást került a helyére, az fölé húztam a fejet egy fogpiszkálóval. És kész!
És áll! Egyedül! Nagyfiúsan, büszkén, kapaszkodás nélkül! 😀
Már csak az összeállítás hiányzott, azaz, hogy Vader rákerüljön a torta tetejére. Jelentem, működik a dolog, fotó is készült, de megígértem Pixie-nek, hogy mivel ő volt az ötletadó, a kész torta egységes képe maradjon meg az Ő kiváltságának. Elvégre az Ő találmánya így, ebben a formában. 🙂
Most végre büszke és elégedett vagyok, sikernek könyvelem el, és hálás köszönet Pixie-nek, hogy bár a figura-tanfolyam nem jött össze, mégis sokat segít, hogy fejlődjek. 🙂
Az Erő maradjon velünk! 😀
