Keresztrejtvény

Egy nagyon kedves barátom keresett meg, kicsi lánya névnapját és párja szülinapját ünnepelték egyszerre, erre talált ki egy aranyos ötletet. Morcos (ez a beceneve apukának, pedig nem is az valójában :)) ) egyik kedvenc időtöltése a rejtvényfejtés, azon belül is az olasz típusú feladványok. Ez volt az alapötlet, erre került rá babóca néhány aprósága, hisz mindig apu közelében matat, felkucorodik az ölébe, és jé, milyen szép az a ceruza, hadd kóstoljam csak meg!, és de szép zizegő hangja van a papírnak a kezemben! 😀

Jól jött, hogy a minap ötleteltünk a tortás barátaimmal különféle retro cuccokat felidézve, onnan is belecsempésztem egy apróságot. 🙂

Az ízt teljesen rám bízták, így megint visszanyúlhattam kicsit a kedvenc olvasmányomhoz, így lett Sand-felvert, azaz vajas piskóta a tészta és klasszikus Dobos csokoládékrém a töltelék.

A meleg úton készülő nehéz felvertek közé tartozik a Sand-felvert, az alap piskóta recepthez ír még tojásonként 5 g olvasztott vajat, azaz a 12 szeletes tortához 4 tojással számolva így alakult a recept:

4 egész tojás
8 dkg cukor
10 dkg liszt
2 dkg vaj

A tojásokat nem választjuk szét, egyben engedjük le, hozzáadjuk a cukrot, és gőz fölött, folyamatos keveréssel 50°C-ig melegítjük. Ezt cukorhőmérő nélkül úgy érjük el, ha keverés közben a tiszta ujjunkat beledugva már majdnem kellemetlen melegnek érezzük a keveréket, akkor levesszük gőzről, és tovább habosítjuk kihűlésig. Macerásnak hangzik, de megéri, gyönyörű, könnyed, hatalmas, vaníliaszín habot kaptam. Most hablapátra váltottam, beleszitáltam a lisztet, és belecsorgattam a már nem forró olvasztott vajat. Sütőpapírral bélelt formában sült 170°C-on 25-30 percig, azaz tűpróbáig.

Kivéve édesmorzsával megszórtam a tetejét, és fejreállítva hűtöttem ki rácson, majd levettem róla a formát, és visszafordítottam. Ha illatoltatok már igazi, békebeli piskótát, hát ez olyan volt. Manapság mindig a nehezebb, margarinos tésztákat sütöm, igazi nosztalgiélmény volt az illat most. 🙂

A klasszikus Dobos csokoládékrém (kis adag, ennek a duplája is elfért volna, annyira finom):

3 egész tojás
12,5  dkg cukor
10 dkg étcsokoládé
25 dkg vaj
vaníliás cukor

A tojásokat a cukorral és a vaníliás cukorral gőz fölött habbá verjük, levéve kihűlésig folytatjuk (azért fura volt mind a tésztához, mind a krémhez ugyanúgy nyitni, de nagyon bizakodtam, hogy jó lesz az!), a habba csorgatjuk az olvasztott csokoládét, ami ne legyen túl forró azért, aztán ha már langyosra hűlt, akkor jöhet a felhabosított, igen lágy vaj. Hűtőbe tesszük, alaposan behűtjük.

Betöltés után újra hűtési szakasz jött, aztán a móka, azaz a burkolás, és apróságok. Tamara előre megtervezte nekem, hogyan is nézzen ki, szóval csak tennem kellett a dolgomat, igazán jól esett most, hogy pontosan tudta, mit akar. Mondtam már, hogy inkább kivitelező, mint tervező típus vagyok? Ha nulla ötlettel jönnek, találj ki valamit felkiáltással, akkor mindig zavarban vagyok, nagyon nehéz elkapni, hogy minek is örülne igazán, most viszont ez a buktató nem állt fent. 🙂

Ceruza, radír, cumi, rágókarongy, amihez még a kis plüsst is elhozta mintának. 😀

Egyszer gyűlt meg a bajom, mégpedig akkor, amikor az írásra került a sor. Nyár van, dögmeleg, főleg a tizediken, hiába van alacsonyra véve a hűtő, az izzadás beindul azonnal, így nagyon nehéz ételfestékes tollal írni a marcira. Kékkel kezdtem, aztán az végképp elunta a dolgot, és nem működött együtt, aztán feketére váltottam, ami jobban akarta azt, amit én. Viszont így legalább tényleg olyan, mint egy kisgyermekes apa rejtvénye, amit úgysem tud egy nekifutásra megoldani. :))

Boldog Névnapot Bogica, Boldog Szülinapot Morcos! 🙂