Kuglóf

Az eredeti, a nagykönyvből való. És ezt nem csak mondom, tényleg így van, ugyanis ez az anyaghányad leírás szerepel a Cukrászati ismeretek könyvben. 🙂 A kevert élesztős tészták sorát gazdagítja. Így ír róla: ” A kuglóf valaha, a habos kávés, kapucíneres cukrászdák korszakában a cukrászatot jelképezte. Az illatos vaníliás, a mazsolás, márványos kakaós vagy a csokoládéval bevont kuglóf kedvelt és népszerű termék volt.” 

A volt szócska egy kicsit elszomorított, hisz emlékszem még a nagyim által reggelire adott, teavajjal megkent szeletekre, és borzasztóan hiányzott. Amit mostanság kuglóf névvel illetve árusítanak, az inkább keserű kakaóval csíkozott száraz kenyértésztának hat emellett. Ez viszont visszahozta gyerekkori emlékeimet, mennyei illatú, foszlós, bársonyos állagú, édes finomság.

A könyv szerinti recept (lisztkilogrammonként számol, a 23 cm-es tortaformához pont a fele kellett):

liszt                            1000 g

vaj                              200 g

porcukor                     200g

élesztő                        60 g

só                                20 g

tej                               600 ml

tojássárgája (6 db)      120 g

A felsorolt anyagokon kívül adhatunk hozzá még citromhéjat és vaníliás cukrot is (én tettem bele).

Kimérjük a hozzávalókat. Az élesztőt (a kimért anyagokból elvett) kevés cukorral és kevés langyos tejjel elkeverjük, majd annyi lisztet adunk hozzá, hogy tejföl sűrűségű legyen. Liszttel behintjük, és meleg helyen addig érleljük, míg a liszt a felületén megrepedezik. Ez kb. 15-20 perc. Addig előkészítjük a sütőformát. A hagyományos, csöves kuglófforma lenne a legjobb, hogy a tészta belül is biztosan átsüljön, na ez még nekem hiányzik a kelléktáramból. 🙂 Szóval a formát olvasztott zsiradékkal, ecsettel alaposan kikenegetjük, vigyázva, hogy ne maradjon ki sehol, mert beleragadhat a tészta. A formát behűtjük, és ha a vaj megdermedt, liszttel hintjük. 

Nagy tálat és fakanalat ragadjunk a kézbe. A tészta elkészítését a puha vaj kihabosításával kezdjük, amihez hozzáadjuk a porcukrot, citromhéjat, egyenként a tojások sárgáját, majd a kovászt (itt kerülhet bele a mazsola, melyet előzőleg rumba áztatunk, már ha szeretnénk bele). Ezután, további keverés mellett kerül bele a kovászkészítésből fennmaradt liszt és a tejben oldott só. Amikor már selymes, hólyagos a tészta, akkor készen vagyunk. Meleg, huzatmentes helyen 20-30 percig kelesztjük, közben egyszer átmozgatjuk, hogy friss levegőhöz jusson.

Ha márványosítani szeretnénk, akkor az érett tészta egy részéhez (pár csepp vízzel oldott) kakaóport, vagy jelen esetben jó adag fahéjat adunk, amit aztán vagy csigaszerűen összetekerve, vagy nagyjából összehúzkodva (márványosítva) adunk az alaptésztához.

A formának jó 2/3-áig kell érnie a tésztának. Itt újrakelesztjük addig, míg az 1-2 centire ki nem kukucskál a forma pereme fölött. Máris zúghat a sütőbe. 🙂 180°C-on enyhén gőzös sütőtérben sütjük (na, ezt úgy oldottam meg, hogy sütés megkezdésekor 2 szem jégkockát dobtam a bemelegített sütő alsó részébe). Hogy pontosan hány perc? Ez jó kérdés. Körülbelül 20-30 perc volt nálam. Függ a liszttől, a tészta érettségétől, a sütőnktől, a gőztől, szóval akkor van kész, ha mennyei illatok töltik be a lakást, a tészta pedig szép magas, aranybarna, azaz nem is halványsárgás, de még nem fekete. 😀 

Kivesszük, a tetejét édes morzsával behintjük, majd fejreállítva hűtjük (lehetőleg rácson), hamarosan a jól kikent formából könnyedén kipottyan. Jó étvágyat! 🙂

Semmi porcukor, semmi csoki, csak a jól ismert teavaj. Mondanom sem kell, hogy reggelre nem maradt. 🙂