Ilyen is van, hogy nagyon nem jön össze, pedig sokkal többet molyolsz vele, mint a már begyakorolt tortákkal. Van úgy, hogy katasztrofálisan bénázol, vagyis sokminden összeesküszik ellened.
Kicsike torta volt, ízben ugyan az, mint Lilié, azaz a mogyorós-nutellás-kekszes-krémes-habos, amivel nem is volt gond. Kissé hepehupásra hagytam a habot a tetején, hogy majd olyan dimbes-dombos legyen a bevonat, de ez mindösszesen egy középen kialakult kráterben materializálódott, no de sebaj, erdőben van ilyen.
Aztán a csoki…felolvaszt pici olajjal, tényleg csak pár cseppel, ám a zacsiból folyt, mint atom, fák helyett csak ákombákom pacák…összekapar, újra melegít, vízzel “ugraszt”, az állag már jó, csak nehéz kiszuszakolni a zacsiból. Végül csak sikerült, de hűtőből kivéve kb. 5 perc alatt olvad…még nem jöttem rá, hogy miért is. Pedig a lomboknak nem hűtőben, hanem szabad levegőn kellett volna szikkadniuk.
Apropó bevonómassza. Marcival kevert zselatinos cukormáz, ami most őrületesen lázadó jelleggel bírt, nem hogy nem akart összeállni, viszont baromi lágy volt, csúszott-mászott, ragadt ÉS morzsált. Ami számomra abszolút felfoghatatlan, hisz lágy, ha túl nedves, és morzsál, ha túl száraz. Valaki mondja már meg, hogy a majdnem folyós ÉS morzsálós masszának mi baja van, illetőleg mégis mit is kéne csinálnom vele, hogy olyan legyen, mint a videókon? Azaz gyönyörű, sima, gyurmaszerű, kissé gumis állagú, szépen formázható, vékonyra nyújtható és keményre száradó legyen? Lehetőleg toxikusnak kikiáltott adalékok nélkül?
4 figura. Segítek, én sem ismerném meg, ha nem tudnám, hogy mit is kellett volna csinálnom. Gandalf, Aragorn és két ork akar lenni, akik szerintem épp menekülnének könyörögve, hogy élhessenek, pedig a Zembereknél még fegyver sincs. 😀
Ja, óva intés: Soha ne fotózz fénnyel szemben, mobillal, dobozban! 😀 Borzalmas. De tényleg. A maradék illúziót is lerombolja. De megint kapkodtam, hát ez van.
Lényeg a lényeg, tegnap este tízkor még “fáztam”, reggel óta ma délben befejeztem, persze hűtési fázisokkal tarkítva. Asszem nem hogy fejlődnék, de lassan csúszok visszafelé…komolyan azon agyalok, hogy befejeztem. Így sem nekem, sem az ünnepeltnek nem okoz olyan örömet, amit várnék tőle. (Sóhaj.)
