A “muffin”-hoz begyúrt a nagylányom egy adag pizzatésztát 1/2 kg liszt, 3 dl tej, 2 dkg élesztő, csepp cukor, 2 kk só és 1/2 dl olaj segítségével, majd kis gömbőcöket formázva pihentettük, majd korongokká nyújtottuk, kis darab mustárba forgatott virslit tekertünk bele, és muffinformában kisütöttük. Főztem 3 ek liszt, 10 dkg vaj és 3 dl tej segítségével besamellt, amibe 10 dekányi eidami került, majd pici piros ételfestékkel megszíneztem, ez került a tetejére, valamint a gyerekek lapkasajtból szúrtak ki pici virágokat dísznek. Elfogyott! :))
A “fasírozott” pedig túrófánk, amihez 50 dkg túrót áttörtem, ment bele egy vanicuki, 4 egész tojás, 20 dkg liszt, 1 kk só, 7 ek cukor, 1,5 dl tejföl. Közepesen forró olajban kiskanállal beleszaggatva kisütöttem, amikor mind kisült, akkor 2 ek porcukor és 1 ek kakaópor keverékével összeforgattam, ami csak a színhatás miatt kellett, a forróságban ez kissé ráolvadt, életszerűbb fasírtkinézetet adva. A krumplipüré sima főzött vaníliakrém, a szósz eperpuding 6 dl limonádéval felfőzve, picuri zöld ételfestékkel barnítva, a zöldborsó marcipánból van. Hát simán átvertem vele a gyerkőcöket, fura tekintetekkel kóstolgatták, átélve a szem és nyelv okozta disszonanciát. 😀
A torta pedig hát, addigra be volt töltve, és kb. ennyi. Leírom a receptet, mert nagyon könnyű, és fergetegesen finom! Amit ezúton is köszönök Monának, tőle kaptam ugyanis! 🙂
Mogyorótészta:
Felverjük a habot a cukorral és sóval, majd a nutellán kívül mindent beleforgatunk óvatosan, 170°C-on tűpróbáig sütjük, ami kb. 10 perc. Ez egy 26-os kerek tortaformára, vagy egy 22*32-es négyszögletes tortaformára elég.
Krém:
5 dl tejszín,
20 dkg háztartási keksz, némi tej és rum
A krémhez a sárgáját, cukrot, pudingport, lisztet a tejjel kikeverem, lassú tűzön besűrítem. Mikor már langyos a habos margarinnal kikeverem, a felébe kakaóport teszek. A süti összeállítása: a kisült mogyorós lapot még melegen megkenjük nutellával, majd rá a vaníliás krém, majd egy sor rumos tejbe áztatott keksz, rá a kakaós krém, végül a felvert tejszínhab. Mennyei nyalánkság, és meglepően könnyű édesség, morzsája sem maradt, pedig kettő készült! 🙂
Hát jó, megmutatom a formatortának semmiképpen nem mondható, de lányomat annál inkább elvarázsoló kreálmányokat. Hörcsögketrec. Rács nélkül. Mókuskerék nélkül. Házikó nélkül. Etetőtál csak, abban sárgarépa, zöldborsó, szotyi, meg maga a höri(nek nem nevezhető szürke marcipaca).
Mire fotóztam volna, az aprólékok lekerültek róla, így elég sivár képet nyújt…ja, a hörikaki azért ott van! 😀
Ez pedig a torta II., ezen Lili és Szonja saját készítésű hörcsögével. :))
Baromi finom volt, a zsúrok jól sikerültek, szóval azt hiszem annyira azért nem kell szégyenkeznem, de jövőre legalább könnyű lesz űberelni tortafronton a dolgot. :))
