Tornádó

       Az úgy volt, hogy iszonyat régi barátosnőm a kolléganőm is lett egyben, és bármily fura, gyerkőce is van (hehhe 😀 de régen voltunk kamaszok, te jó ég!), aki most töltötte a 10-et. Mivel a barátnőm, páran már ebből is tudják, hogy nem éppen normális. 🙂 Ami az én számból a lehető legnagyobb dicséret, ugyanis valamiért vonzódom a nem megszokott emberekhez, akik nem tudnak beleolvadni a tömeg szürke tengerébe. Viszont igen fejlett megmondókával rendelkezik, amit nyíltan fel is vállal.
     Innentől kezdve már nem is meglepő, ha (akárcsak az én fiam “fura” érdeklődési köre: vulkán, sárkány, denevér ) az ő gyermekének legnagyobb kedvence sem szokványos: a hurrikán. Hatalmas, megdöbbentő égi erő, amelynek megértésére nem kevés ember szánja az egész életét. Szóval a kihívás újra adott volt. 🙂

    Hogy újfent kókuszkrém lesz a befutó, az nem lepett meg. Viszont a kivitelezésen sokat morfondíroztam. Mivel nem akartunk monumentális óriást, a 3D megjelenítés most szóba sem jött. Arról nem is beszélve, hogy meló (még mindig kicsattanó élvezettel beszélhetek csak róla, egyszerűen imádom, bármilyen nehéz is tud lenni!) mellett nem is igen marad időm vagy energiám hosszasan pepecselni, vagy tartóvázat eszkábálni.

   Arra gondoltam, hogy hátteres festés után, majd olyan félig-meddig domborműszerű lesz, ám a szivacsos többszínű árnyékolás után, csak úgy nagyjából körvonalakat húztam a tölcsérnek, hogy hol is legyen meg mekkora, aztán vonalkáztam még, aztán már ecsettel is, meg még kézzel, meg más színnel is, meg még szivaccsal, és olyannyira belemerültem, hogy végül úgy döntöttem, nem rontom el a kétes kimenetelű domborművel, ami valszeg marcipánkígyó lett volna feltekerve, amit nem is igazán tudnék úgy árnyalni, ahogy szeretnék.

    A boci viszont nem hagyott nyugodni, egyszerűen muszáj volt odatenni! 😀 Mivel épp kanyarban van, ezért csak a hátsója látszik, nagy kísértés volt, hogy egy elhaló “MÚÚÚÚúúúú….” is odakerüljön, de időben leállítottam magam. 😀

   Tudom, hogy nem egy Salvador Dali, de én szeretem, a kissrácnak meg nagyon bejött, úgyhogy pirospont, jobb kezemmel lazán megveregettem a bal vállamat. 🙂