Malackodásos

    Kedves barátaim segítségével döbbentem rá arra, hogy hiányos a repertoárom a fotóimat és a blogot összevetve. Igazuk van. Amikor tavaly ősszel mint egy valódi naplót elkezdtem a blogot, elhatároztam, hogy sorrendben fogok haladni. Viszont jöttek az új és még újabb kihívások, amiket egyszerűen muszáj volt bejegyzéssé “alakítani”, és bár vissza-visszanyúltam a régebbi tortákhoz, rengeteg kimaradt. Ilyenek ők is, akiket pedig szerettem nagyon, mégis csak most került rájuk sor.  Valószínűleg most már másképp, máshogyan raknám össze őket, de itt a helyük nekik is.

    Ha azt halljuk: Malacka, nem is gondolhatnánk másra, mint Micimackó 10 hónappal ezelőtt megformázott legjobb barátjára. 🙂 Nagyon kedves druszám unokájáé lett, már sokadszor készült nekik finomság, mint a Miki-egér vol. 2, és az ajándékdoboz is.

   Mivel majd’ egy éve történt a dolog, most el kellett gondolkodnom, hogy hogyan is készítettem én ezt. 😀  De már tudom, mivel gömbölyded, hát téglalapból vágtam ki az alapformát, betöltöttem, majd a leeső részeket puncsmasszává gyúrva adtam neki térbeli hatást, majd jött a több részletben való burkolás. Az alját kénytelen voltam egy marcipánkígyóval zárni, mert az illesztések alul nem lettek igaziak. De sikert aratott a kicsi huszárnál, szóval no problémo. 🙂

   Ha jobban belegondolok nem is ez volt az első malac. Hanem ez:

  Hú, hát ez valami 2 évvel ezelőtti torta, az első bénázásom a rózsaszín puncstortával, amiről még fogalmam nem volt, hogy hogyan is kéne. Azt tudom, hogy direkt púposra sütöttem az akkor még jó masszív muffintésztát (egyben, 23 centis formában) majd a középső részt kikaparva, a darabokat puncspudinggal kikevert rumos vajkrémmel összeforgatva töltöttem vissza.  Atyavilág! 😀 Ízre nem volt rossz, de meg sem közelítette az igazi, frissítően lágy, zamatos puncstortát, amit már azóta sikerült megtanulnom. :)) Viszont marcipánimádóknak a menny, ugyanis tömör marci volt a feje-füle-farka-csülke-orra, több, mint egy kilónyi kétszeres marcipán került rá. 

   Tavaly nyáron pedig Emese (a pandásos ballagós leányzó) szülinapjára kapott kedves kis célzás értékű malacperselyt, egy kis kezdőtőkével. 🙂

   Nem volt nagy, talán 10-12 szeletes gömbőc, amiben a poén az érme volt. Arany tollal az egyik felére a 0,5 lett rajzolva, a mai pénzérmék stílusában, a “forint” felirat helyett krajcár szerepelt, az érme másik oldalán pedig egy gyémánt díszelgett. Így a perselyben már helyet kapott egy gyémánt-félkrajcár, megalapozva Emi spórolási kedvét. 😀  Ennyi fért a mai “rózsaszín poszt” rovat malackodásai közé, hamarosan fojt. köv. :))