Marisznál láttam meg ezt a kis szösszenetet, és mivel mindig van itthon marcipán, hát belevágtam.
Jóval kisebbeket készítettem, olyan 2,5 centis kis köröket szúrtam ki ostyalapokból, fél csomag, azaz 3 lap ostyából 40 darab kis süti-bonom lett. A marciból kihagytam a mazsolát, mert az nemigen kedveli az aprónépség, viszont, hogy némi gyümölcsíz azért kerüljön bele, pár csepp meggyaromát adtam hozzá.
Ugyanúgy tejcsokiban fürdettem meg a pindurkákat, csöpp kezek szórták rá a színes cukrot.
Természetesen összerepesztettem mindet, amikor leválasztottam a rácsról, már miért is ne bénáznám el?! 😀
Azt azért el kell mondanom, hogy bődületesen édes, legközelebb gyúrok hozzá 1:1-es marcit (ez háromszoros volt), azaz a cukor mennyiségét csökkentem, és valószínűleg étcsoki burkot fog kapni. Amúgy meg eszméletlen ötlet, nagyon hamar elfogyott, bár édességénél fogva egy-egy darab elegendő volt a nasivágy kielégítésére. :))
Szal következő manduladaráláskor vol. 2-re felkészülni! 😀
Dina! Nagyon jó érzés saját bonbont készíteni, de vigyázz, mert addiktív:-))))
Én csak most kóstolgatom a bon-bon készítést, szóval nagyon köszi, ez jó tipp! :)) Annyira szépeket alkottok, muszáj belevetnem magam! 🙂
Nagyon szépek lettek.Én is használtam rácsot a bonbonokhoz régebben, de ma már csak sütőpapírra teszem, amikor megdermed a csoki szépen le lehet szedni róla.Nekem sem sikerülnek mindig a bonbonok, de a család imádja és ez a fontos:-))
Gusztikák! :))
Ez is egy olyan süti, ami nagyon tetszett, pont azért, mert szokatlan, nem az unalomig ismert verziók egyike. Szeretem a meglepő vagy új elgondolású nasikat. 🙂
Az édességét gondolom nagyban befolyásolta, hogy a tortázás közben leesett, porcukron nyújtott marcipánt használtam fel. Most ki fogom próbálni mogyoróvajjal, mogyorónugáttal vagy csemegemarcipánnal, biztosan jobb lesz. Hogy miért kellene ettől szebb? Mert nézelődök én is olyan blogokon, ahol gyönyörű, hibátlan bonbonok, pralinék vannak a fotókon, és persze szeretném, ha nekem is összejönne. 😀 Gyerkőceimet abszolút nem érdekelte, hogy repedezett! :))))
Mariszkánál mindig találok én is valami nem mindennapi finomságot! Ezt (is) ki kéne próbálnom… 🙂
Ügyes vagy, hogy kisebbeket csináltál! Hát igen, az édességén lehet “állítani”.És mért kellene ettől szebb?Szerintem épp jó, ahogy van.
Persze, hogy lehet, most beszéltük épp Zsuzsával, hogy ő mogyorónugáttal töltötte, és 80%-os étcsokoládéval vonta, no, így lesz legközelebb nálam is. 🙂
Első ránézésre azt hittem, hogy isler… 🙂 Azt is szeretem, de a marcipánt még jobban! :)) Viszont írod, hogy édes… én pedig nem szeretem a túl édes dolgokat… de ezen ugye lehet változtatni! 😉