Akadt egy kis technikai malőr, ezért sajnos nem sikerült húsvét előtt megmutatni legújabb játékomat. S bár kimondottan húsvét alkalmából készült, lazán el tudom képzelni egy piknik alkalmával, vagy bármely falatozós, bolondozós családi eseményen.
Ez nem más tulajdonképpen, mint a régóta ismert sajtos roló, kissé megbolondítva. 🙂
Nem kell hozzá más, mint a háztartási boltokban kapható rolóforma, 12 darab kis tölcsérszerű fémhenger, de szabad ám kreatív ötletekkel kiváltani (akár kartontölcsérkék fóliával bevonva).
Sima bolti leveles tésztát kiengedtem, kinyújtottam, 24 db 1 cm-es csíkra felvágtam, minden egyes csíkot kissé meghengergettem kígyóvá. A szélek nem fognak eltűnni, csak összefekszenek, így hosszában lesz egy kis gyűrődésszerű csík. Ez kerüljön tekeréskor mindig a cső felé. Ez azért muszáj, hogy a simán tekert roló szétnyílásait megelőzzük, illetve a szélek ne feküdjenek egymáson se, azaz tekeréskor ne legyen átfedés, mert nem lesz szép a forma. A kígyóvá hengergetett tésztacsíkokat enyhén beolajozott formára tekertem, szorosan egymás mellé, vigyázva, hogy a hengergetéskor keletkezett kis hosszanti vájat mindig befelé legyen. A tészta a sütőben ahogy megnő, kissé kinyílnak a kígyók, így szorosan összezárulnak az illesztések, nem lesz sem pukli, sem rés. Na, ez nálam nem túl sok darabbal sikerült. 😀
Mivel kételkedő alkat vagyok, az első pár darabot simán tekertem, aztán párat átfedéssel, a többit így, ahogy leírtam. Tényleg ez a legszebb. A tényérra került egy darab a simán tekertekből. Ugye látszik, melyik az? 🙂
Ja, sok henger nem teljes tölcsér, hanem likas a kisebbik vége is (mint az enyém), így hagytam lelógó tésztát a végén, és kézzel gyúrmáztam, hogy bezáródjon, az alsó végén nem kell nekünk lyuk.
Mikor ez megvolt, és szépen feküdtek egymás mellett a tepsin, egy tojást felvertem, és kevés piros ételfestékkel (meg pici sárga is ment bele, mert nem volt igazi szép a tojássárga) megszíneztem, ezzel kentem át a répákat, majd 180 fokon úgy 10-15 perc alatt megsütöttem. Mivel így is előfordulnak kisebb szétnyílások, a sütőből kivéve még forrón is beecseteltem a fehéres részeket a festett tojáslével, az hamar megszikkadt rajta (rásült lényegében).
Már csak a kedvenc tojássalit kellett kikeverni, kiskanállal betölteni, kis petrezselyemmel díszíteni, és ment az asztalra. :)) Mivel húzósabb hétvégére számítottam, előre elkészítettem a rolókat, lefedve hűtőben simán kibír pár napot, és frissen töltöttem őket az ünnepi asztalra.
Ha már túl vagyunk az ünnepen, hát akkor megmutizum a mi “asztalunkat”, ami egyébként franciaágy, és a nagyszobában van, szemben a tévével. 😀 Valahogy sosem sikerül a tradícionális családi étkezés, vasalt terítővel, díszített asztallal, meg kínosan ügyelt etikettel.
A főtt sonka sosem adja meg azt az ízélményt, amit elvárok tőle, lehet bármilyen echte parasztsonka, így a puha sonkát kihűlés után felszeletelem, és csepp zsiradékon átsütöm, így már ízbomba, főleg a gyerekekkel együtt írókázott tojással, és a már hagyománnyá vált (már harmadszorra csinálom, az már hagyománynak számít? 😀 ) sós kaláccsal. Ami pofon egyszerű ám.
Nagy tálba szitálok 50 deka lisztet (fele lehet rétes), közepébe morzsolok egy fél kocka élesztőt (2,5 deka), pici cukrot, 1 dl meleg tejet. Ha felfutott, beleütök egy tojást, elkezdem kidolgozni, közben belehajintok 2 teáskanál sót, és folyamatosan adagolom a meleg tejet, ahogy a tészta kívánja. Kb. még 2 dl megy bele. Ha már kezd összeállni, még ráborítok 10 dekányi olvasztott, de nem forró vajat, azzal is átdolgozom, kelesztem egy órát, megfonom, 23 cm-es kapcsos tortaformába tekerem, még hagyom fél órát pihenni, majd 180 °C-os sütőben aranyszínűre sütöm. Nagyon fincsi!
Répák lelőhelye itt olvasható. Ó, híresek lettek a répáim! :)) Az eredeti ötletgazda már galériát nyitott az ötleteit megvalósító emberkék képeiből, amelynek már én is tagja vagyok! Óriási!! :)) Tessék nézelődni, rengeteg kreatív ötlet oldala ez!
