No, valahogy így érzem magam az utóbbi időben, loholok a célom után olyannyira, hogy minden energiámat felemészti, borzasztó fáradt vagyok, de mérhetetlenül boldog! 🙂
Munkát kaptam! 🙂 Nem is akármilyet! Azt csinálhatom, amit a leginkább szeretek, méghozzá olyan csapatban, aminél kívánni sem lehet jobbat! 🙂 Cukrászkodom, legalábbis nagyon úgy csinálok, és próbálok tényleg mindent-mindent megtanulni a “nagyoktól”.
Szeretnék bocsánatot kérni, hogy ily sokáig csend volt errefelé, és nem is ígérem, hogy kétnaponta friss poszt íródik, legalábbis tortaügyben, de ha megengeditek, kiírnám magamból az élményeimet, mert fantasztikusak!
Az egy dolog, hogy az első napomon úgy meg voltam szeppenve, mint Barbie lehetne az első tetkós-motoros-talin (bár ki tudja manapság…), remegett kezem lábam, nyikkani sem igen mertem, csak figyeltem, nagy kerek szemekkel, hogy iszonyat gyorsasággal alkot csodákat a srác, aki egyébként írtó kedves, azonnal a szárnyai alá vett, megmutatott minden technikát, amiben bizonytalan voltam, kérdezett sokat, hogy felmérje, mit kell még tanulnom, bíztat, támogat, közben pedig remek humorérzékével simán feloldotta a feszült riadtságomat. Isten vagy Zsolt! 😀
Első nekifutásra csak 4 órát voltam, és persze együtt csináltunk mindent, de kiment a kezünk alól 4 fekete erdő, 6 oroszkrém, megtanultam a mignon fondanozását, szeleteltem mézes-krémest (itt a lényeg a csokibevonat nem-megtörése és az egyenletes szeletvastagság volt, persze elsőre nem túl sok sikerrel, de átmentem! :D), aztán nekiálltunk linzert sütni, laza másfél kiló liszt, 1 kiló vaj, fél kiló porcukorral, amit én gyúrhattam be, és lett belőle 5 lap egy linzertortához, meg túrós-morzsás és meggyes-morzsás pite is, írtó büszke voltam magamra! :)) Ja, és sokat paníroztunk, azaz a torták oldalát különféle csokimorzsával, kekszdarával, mandulával való bevonása már szinte jól megy! Neki két mozdulat, nekem még 4-5-6, mikor hogy alakul, de aszonta a cukrászbácsi, hogy fejlődőképes vagyok. 🙂
Másnap már egyből 10 óra, nem volt épp könnyű, de hamar elment, mert élvezem minden percét! Rengeteg pohárkrémet töltöttem, ezeket egyedül gyártmánylapról, és jelentem, ez sem tudott kifogni rajtam! :)) Készült csokipudingos-tejszínes, csokis-cappuccinós, meggyes-tejszínes, epres-tejszínes, vegyes gyümis pohárkrém, aztán többféle krémes, párizsi csokis csemege (aminek meggyszemek vannak a tetején, hát csúcs) somlói, gesztipüré, meg sok-sok különféle torta, gyümölcsös, csokis, sárgakrémes, ovális, hatszögletű, (lyukas-csoki, táblás-csoki, mogyorós-csoki effekt) felsorolni is nehéz, remélem olvasni könnyebb! Lényeg, hogy minden nap találkozom valami új technikával, ami itthon ugyebár nem mindennapos, és rengeteg dolgot tanulok. Imádom, imádom, imádom!!! :)))
