Drága barátnőmnek, Dettynek készültünk egy meglepivel. Van egy gyönyörű kislánya, és épp most várják öcsikét, aki még pocaklakó. 🙂 Mi más is lehetne a tortán, mint az ő két kincse, életének legszebb ajándékai? :))
Editke, az értelmi szerző kicsit más elgondolást ecsetelt, de az jóval nehezebb technikát kívánt volna meg, keményre száradó anyagból, amit most kikerültem volna ha lehet, így elmeséltem neki, hogy az én szemem előtt milyen kép van, ő pedig belement. 🙂 Tulajdonképpen az ő elképzelése vonalán kértem szabad kezet.
Hogy dobos legyen a töltelék, már meg sem lepett, újabban reneszánszát éli az íz, ami végül is nem csoda, mert fincsi, csak annyira karamellizálnék már (hogy megégethessem magam), vagy főznék sárgakrémet, vagy kínlódnék tejszínhabbal, illetve darálnék mogyorót, áztatnék rumba mazsolát vagy mittomén, csak ne csokit mááár! :DD
Díszítéskor bevetettem egy új dolgot, ugyanis egy hete kb. készítettem cékla festéket. Azaz a nyers céklát ledaráltam iszonyat finomra, majd alaposan leszűrtem, a levét egy tálcán kiszárítottam, gondoltam majd simán felvakarom, és lesz gyönyörű pink festékem. Nem jött be… Nem vagyok biológus, fog sincs, mi van benne, amitől egy lakkszerű, fényes, ragacsos bevonatot kapott tulajdonképpen a tálcám, olyasmi állagú, mint a körömlakk, amit hártyaként fel tudsz húzni, amikor még nem kőkemény, ha viszont abszolút dehidratálódik, akkor meg képtelenség porrá zúzni. No mindegy, egy próbát megért. Ott, ahol totál vékony volt a réteg, mégis tudtam keveset kapirgálni, a szőnyeg halványabb színe, és a kisvirág mutatja az elérhető színt. Hogy a diónyi mennyiségű marcipánban kb. fél óra gyurmázás után oldódott fel, az csak plusz negatív jelző. Cékla-Dina 1:0.
Egyébként imádtam készítgetni, díszítgetni, játszani a szőnyeg rojtjaival, és a könyvet összerakni, ami megint játszott velem, egy derékszögben meghajtott kartonpapírba tettem kicsit megszikkadni, hát nem rászívta magát a papírra?? Még sosem jártam így, késsel kellett levágnom róla! 😀 Ezért olyan “rusztikus” a könyv borítója, de milyen is legyen egy mesekönyv ott, ahol használják?
Elég is ennyit a bénázásaimról, a lényeg Detty szülinapja, és a jövőkép, amit a torta sugall. :)) Isten Éltessen Sokáig Detty! <3
🙂 Nekem pedig a szőnyeg a kedvencem, olyan kis otthonos hangulatot varázsol. :)) Pont ez a jó ebben, hogy mindenki megtalálja rajta a kis csecsebecsét, ami neki tetszik. 🙂 Mariszom, próbálkozom, próbálkozom, nem adom fel! :))
Nagyon helyes torta! Milyen ügyesen tudsz emberfigurát formázni!
Szerintem nagyon édi lett. Nekem is van kedvenc részem,mégpedig pont a kis könyv.Mögé kukkantva tényleg olyan mintha egy mese részletét látnánk 🙂 Szuper 🙂
Nagyon jól sikerült! Nekem a kis virágcserép tetszik a legjobban 🙂