Nem mondhatnám, hogy vártam az alkalmat! 😀 Jármű ez is, az aprólékos, melós fajta, aminél nagyon oda kell figyelni az arányokra, illeszkedésekre, formákra, szóval kismillió lehetőséged van megcsúszni vele.
A kérés annyi volt, hogy sportmotor legyen, olyasmi, amivel Talmácsi szokott menni. Ahham. Google kinyit, ezer meg egy féle gép Talma popsija alatt, válassz… Egy zöld színnel bíró kétkerekű szerepelt legtöbbször, hát kerestem egy olyan “normális” képet a szóban forgó tárgyról, ahol teliben oldalról fotózták le. Persze majd zöldnek kell lennie.
Egy kerek kicsi, és egy nagyobb téglalap alakú tésztát sütöttem, mert azt eldöntöttem, hogy a kerekek külön kis tortácskák lesznek, így sokkal élethűbb, viszont instabilabb is az egész tákolmány, így két hurkapálca tartja őket helyen oldalról felnyársalva. A téglalapot nagyjából alakra vágtam, a leeső darabokból lett a hátsó nyúlvány, és az orr-rész, a maradékot pedig puncsmasszának begyúrva, töltés után rányomkodva alakítottam gömbölydedre ott, ahol az alak megkívánta.
A burkolás meg hát…hm…életem legmacerásabb és leghosszabban tartó, legnagyobb odafigyelést kívánó munkája volt, amivel (természetesen) nem vagyok a legtökéletesebben elégedett. A marci a sok vizezéstől bizony szemcsés felületűvé válik, amit már szinte lehetetlen selymes simára elmázgálni, ezt sok helyütt megtapasztaltam most.
Illetve utólag vettem észre, hogy az első villa abszolút nem abba az irányba tart, ahol a kormány van, pedig hát…no mindegy, ez egy új konstrukció és kész! 😀
Bár jármű, bár nem a legfessebb darab, valahogy mégis szívem csücske lett, főként, hogy nagyon kedves motoros jóbarátomnak küldtem el először a képeket róla “meóra”, megkérdeztem, vajon felismerhető-e, és ez volt a válasz: “Zsíííííír! Kawa ZXR! :D” No, akkor jól van, meón átment! :))
