Tündérkert

    Hát akkor bemutatnám az én versenytortámat. Direkt a versenyre készült. Mivel elnéztem az időpontot (most komolyan, ez totál rám vall nem??), január végén azt hittem lecsúsztam róla, ezért mikor észrevettem, hogy február 19 a nevezési határidő, hát észvesztve kutattam A TÉMA után. Kerek alakú, meg virágos alapból kizárva, virágra van külön kategória, a virágos kerek torta meg szerintem minden, csak nem egyedi (ettől persze lehet tökéletesen kivitelezett, gyönyörű darab!!). Sűrű bocsánatkérés, ha ezzel bárkit megbántanék, szabad szám van, nem bántónak szánom, ez az én heppem. Szerettem volna valami új dologgal kirukkolni. Mivel tél révén már epekedve vártam a zöld természetet, és elég sok ilyen típusú képpel veszem magam körbe, szép lassan kialakult a terv. Lánykámnak engedve tündérke is lett rajta. :))

    Szóval ezek azok a képek, amik a legsűrűbben bukkantak fel előttem, őket szerettem volna kicsit belegyúrni a tortába. Mindenképpen szerettem volna patakot, hidat, mini vízesést, lépcsőt, fűzfát és tündért.

    Zselatinos marcipánból készült a híd, kiskéssel lett bekarcolászva a minta, és fóliával bevont háztartási papírtörlő félbevágott gurigáján szárítottam meg, ahogyan a páfrányleveleket és fűszálakat is. Ugyanebből voltak a híd korlátai, a fa törzse és gombák is. A törzsben annyi szál virágdrót volt, ahány ág, ez stabilizálta, ugyanis alul ezek kibukkantak a gyökerek végén, így állítottam a tortába. Ja, a gombácskákban is voltak rövidke drótszárak. A fűfélékbe nem kellett, elég keményre kiszáradtak ahhoz, hogy beleszúrjam a marcipánba. A víz zselatin, a tündér marcipán, a szárnya szintén zselatinos-marci, a fa lombja és minden egyéb pedig háromszoros marcipán. 

    Főzött rumos gesztenyekrém volt benne, és mivel volt ideje bőven összeérni az ízeknek, hát fergeteges  lett végül. 3 napot csücsült a hűtőben. 🙂

    Amikor a figurák miatti kínlódó írásom született, akkor nagyban hozzájárult ez a torta, hiszen ezzel a csajszival kínlódtam épp akkor nagyon. Pedig ez is a vol.2, az első nagyobb és kreolosabb, nem jutott be az előselejtezőn…

    Életem főműve eddig, teljesen oda és vissza vagyok a hangulatáért, amit áraszt. Eddig ezzel vagyok egyedül elégedett.  Hogy miért soroltam vele mégis hátrébb, mint az eddigi három versenyzőmmel, amik ezüstök lettek? Vannak tippjeim, bár konkrét okot nem tudok. Született pár nagyon profi darab, amihez fel sem érek, ez tény, de ezeken kívül:

Egy: Mivel nagy-nagy cukrászkartonom és csipkém nincs, és nem is kaptam, tálcára tettem, ami bár vadonat új volt és szikrázóan tiszta, mégis igénytelen hatást kelthetett, lehet be kellett volna vonnom azt is marcipánnal, viszont már nagyon kevés anyagom volt, a mandula meg nem ingyen terem, így kihagytam ezt a lépést.

Kettő: Új technológiában próbáltam ki magam, nem mertem nagyot lépni, így a fa nem lett túl nagy, a tündérrel együtt aránytalannak tűnik. Vagyis vagy a fának kellett volna nagyobbnak lennie, vagy a tündérnek kisebbnek. 

Három: Ami a kettő folytatása, a híd is szélesebb lett, mint amit a tészta megkívánt volna, kecsesebb híddal, vagy nagyobb tésztaperemmel jobban mutatott volna. 

    Őszinte leszek, én tudom, látom, hogy rengeteget fejlődtem az elmúlt 2 év alatt, sokkal kidolgozottabb, simább, letisztultabb torták kerülnek ki a kezem alól, ezt látom, így ez a bronz kicsit odavágott az önbizalmamnak. Nem kesergek, hatalmas dolog dobogósnak lenni egy 150 körüli nevezés esetén! Csakhát na. Az értékelés szerint mégsem fejlődök olyan gyorsan, ahogyan kéne. Jobban rá kell feküdnöm a dologra.