Már vártam az alkalmat, hogy kipróbálhassam magam labdában is, annyiszor láttam már másoknál! Fogalmam nem volt, hogy az egyszerű kinézete ellenére ilyen nem egyszerű darab. Tudott valamit ez a Lévay, azt hiszem matekban mindig is jók voltunk, külön öröm volt újraalkotni a zseniális találmányát. (Eredetileg ugyanis bőrcsíkokból állt egy laszti, ami bizony nem pattant mindig ugyanúgy, könnyen deformálódott, szóval nem volt fair egy bőrgolyó, Lévay József viszont megoldotta a problémát, ami aztán világszintű elismerést aratott.)
Végre eljött a pillanat, hogy találjak okot a fém tésztaszűrő beszerzésére, és külön öröm volt, hogy egy zacsiban kettő egyforma volt kapható. Abban sült, majd szeletés után abban is töltöttem meg, ahol azért elkapott egy percre a frász, ugyanis annyira nagyon méricskélni akartam már, hogy az elsőbe nem tettem folpack fóliát. A másodikba már igen, és így együtt, két jó barát pihiztek a hűtőben 2 órát.
Még mindig nem méricskélhettem, szóval szörnyű volt várakozni a lehetőségre, így szintén mérőszalaggal és vonalzóval felszerelkezve alkottam meg a szívtortát is, ez már mondhatjuk, hogy ártalom?? 😀 Egyik fele fekete, másik fehér alapon kis szívecskék, virágocskák, a 40-es szám középen átellenes színekkel. No, mire az félig kész lett, addigra végre nekiállhattam a lasztinak.
A fóliásat kiborítottam, levajkrémeztem, zutty vissza dermedni. A másiknál öt fohász, három óda a labda isteneihez, és lám csodát, egyben kijött!! 😀 Arra is vajkrém, ível a bratyója mellé. Megint hüvelykujj körzés…Végre eljött a pillanat. Alsót tálcára, bele hurkapálca, rá egy középen likas kartonpapír, óvatosan ráfordít a felső, hurkapálca középre, szélekre vajkrém, hímestojásként megint hűtő. Közben mérőszalag, kerületmérés 5 szögből, 1-2 milliméteres eltéréssel azonos, hurrá! :))
Akik utálták a matekot, most pörgessenek, alapos kielemzés következik. Akik viszont áhítják a pontos adatokat még ennek az árán is, olvassanak bátran tovább! 🙂 A labdát borító öt- és hatszögek oldalai egyenlőek, ezt tudjuk. Azt is, hogy ilyen alakzatokból gömböt lehet formálni. No de honnan tudjuk, hogy egy adott labdamérethez mekkora oldalú idomokat kell alkotnunk, hogy élethű legyen? Van rá képlet. 🙂 (Mire nincs már, komolyan?? :D) Így hangzik: Labda kerülete szorozva kettővel, osztva harminccal. Dina persze továbbment, egyszerűen a körfogat osztva 15-tel. Így megkaptuk egy-egy idom oldalhosszát, ami nálam 3,6 cm volt.
Létezik egy tök bonyi ötszögrajzolási mód, amit most nem részleteznék, de jó matekosnak lapul a fiókjában szögmérő, és körző. A hatszög egyszerű, mindannyian csináltuk már suliban, hogy egy körből mandalát rajzolgattunk azonos körzőnyílással. Itt azért emlékeztem rá, hogy pici eltérés mindig adódott a pí miatt, ami a kerület felére mért sugár hányadosa, azaz 3,14, teljes körre vetítve 6,28, azaz majdnem harmad sugárnyival több fér a kerületre. Ezért a körzővel a körívre jelölt kis vonalka ELÉ tettem a körzőmet 1 milliméternyivel, és pont jó lett. Tudom, hogy nem professzionális, de gyors, és működik. Hatszög kész.
Ötszög. A sokszögek belső szögeinek összege mindig 360°, ezt álmunkból felverve is tudtuk anno. Ezt öttel osztva pontosan 108°-ot kapunk, ez tehát az ötszög belső szöge. Alapot kimér, szögmérő elő, hamar megvan ez is. Mindkettőt kartonpapírra rajzoltam, hogy sablonként szerepelhessen, Párom felhőtlen boldogságára, ugyanis újfent az egyik spirálfüzetének fedlapja szenvedett javíthatatlan károsodást. 🙂
Szóval elérkeztünk a pillanathoz. Egyszerre csak kevés alakot vágtam ki, mert nagyon gyorsan szikkad a felülete, kellett, hogy igazítható legyen, ne törjön, horpadjon, amikor hozzányúlok. Labdát először kitettem magam mellé a pultra, aztán inkább félelemtől vezérelve vissza a hűtőbe (4 méternyire van a pulttól), oda bekészíteni cukros vizet, ecsetet, kiskést. Alakokból 3-4 darabot kiszab, nyújtott marcit zacskóval és nedves ronggyal leterít, tálcán a sokszögekkel hűtőt irányba vesz, nyitott ajtónál pakol, igazít, varratol, szalad vissza, újra szab, vág, hűtő, felpakol, varratol…nem folytatom. Végül csak kész lett. Már csak füvet nyomigáltam át krumplinyomón, és gyönyörködtem fáradtan az eredményben. :))
Most az valahogy szegényes megfogalmazás, hogy fülig ér a szám! 😀 Te engem?? Hát még én téged a festményeid miatt! Ez szimpla matek, meg némi szerencse. :)) Kricky ez tőled megtiszteltetés! :)) Köszönöm! 🙂
irigyellek ezért a tökéletes gömb alakú focilabda tortáért!
Köszi Zsófi! :))
Uhh, nem lehetett semmi! 😀 Néha (na jó, sokszor) csúszik be nekem is ilyen baki, amit elég nehéz korrigálni! :))
Köszi! :)) Most fénydobozon töröm a buksit, de párom nagyon morog már így is, de nem adom fel! 😀
Dina, gratulálok! Ez nem semmi!!!!!! Le a kalappal, hogy ezt így megcsináltad. Szuper lett!!!!!
Akkor most egy kis trükk fotózáshoz (tortázáshoz már nem kell adnom): én kartonpapírt használok alá is, mögé is, így semmi nem látszik, ami nem oda való. 🙂
Hát ez tökéletes lett, hihetetlenül precíz. Külön öröm volt olvasni a matematikai levezetést, örülök, hogy nemcsak én vagyok ilyen “perverz”. 🙂 Saját élmény, hogy amikor én csináltam focilabdát, precízen kivagdostam mindent, aztán raktam fel a részeket, és miért nem stimmel, miért nem stimmel…a végén kiderült, hogy kicsit elnéztem a dolgot, és a fekete részeket is hatszögletűre csináltam. Még jó hogy csak egy fél focilabdát terveztem be, nem tudom, hogy raktam volna ki egy egészet hatszögekből… 🙂
Habocska, nagyon várom a tiéd!! 🙂
Köszi Solyi! 🙂
Készült, csak nagyon tré lett, belelóg ez+az, kínlódok a tereppel. Annyi “csalás” azért volt benne, hogy egy vékony szeletkét levágtam az egyik félgömb tetejéből, és azt krém nélkül tettem a töltéskor legalulra, így az lepottyant róla, az lett a talpa. Jelen pillanatban holtversenyzik a cicuval a kedvencem titulusra! 😀
Tökéletes, ahogy mondtam volt:) Követlek nemsokára 🙂
Szerintem minden perc foglalkozást megért! Gratulálok, gyönyörű lett!:)
Hát ez egy tökéletesen professzionális munka! Ennél tökéletesebbet még nem láttam labdában. Vagyis igen, de az labda volt!Nem mondod komolyan, hogy ezt így kimatekoztad?!? Mondjuk én is szenvedtem vele, az biztos, de a Te dolgodat megnehezítette az is, hogy teljesen gömbölyűre gyártottad. (Kár, hogy nincs oldalkép róla!)Nem tudtam, hogy egy neves ember találmánya, de az biztos, hogy én is megjegyeztem, hogy nem lehetett hülye, aki ilyent kieszel – na meg az se kutya, aki ezt tortából elkészíti!Gratulálok!