And the winner is… vagyis uszoda torta

   

     Ebben a sztoriban én is nyertesként szerepelek. 🙂 Mint tudjátok az egyik mumusom az emberfigura volt (kop-kop-kop gyorsan a volt-ra), ám rengeteg kis oktató képsorozatot végigböngészve, nem hagytam magam. Andi, a desszertke írója adott egy jó tippet, hol is kéne nézelődnöm. 🙂   Meg akarom csinálni, és kész, nincs vita. Linda (aki a kisvirágos tortát kapta) zsúrjára készült ez a  medencés-dobogós figurás fele csoki – fele vaníliás torta. 

    Bár a profi figurakészítők mindenféle adalékanyagokkal dolgoznak (CMC por, Tragant-por, stb.) és kerestem is, de árban nem találtam olyat, amit hirtelen megvehetnék, maradtam a zselatinos marcipánnál. Próbáltam a lehető legfinomabb szemcseméretet elérni a mandulával, a porcukrot tényleg iszonyat finomra leszitáltam, és ugyanúgy háromszoros marcipánt gyúrtam, csak most egy kiskanálnyi zselatinport (Horváth Rozi) feloldottam kb. 1 evőkanálnyi vízben, felmelegítettem, és belegyúrtam. Az anyag rugalmasabb, kevésbé szakad, simább felületű, nagyobb tartást ad, bár hamarabb szárad. 

    Napokkal előbb nekiálltam az alaknak, hogy ha netán baj történne, legyen időm újat készíteni. 

    John Cresswell oktató képsorozatai alapján alulról kezdtem az építkezést, a lábak és a papucs volt az első, majd rá egy kis tojásdad alak törzsnek, azt köpenybe burkoltam, és fúrtam egy kis lyukat a tetejébe a fej pálcikájának, majd itt hagytam neki kis időt kiszikkadni, megkeményedni. Ez volt eddig a legnagyobb hibám, hogy türelmetlen voltam, és rögtön-azonnal akartam egy-egy alakot megmintázni, így könnyen eldeformálódhatott egy picivel erősebb ujjmozdulat alatt.

    Amíg pihent a test, egy fogpiszkálóra rádolgoztam a fejet, és sosem kézben tartottam, hanem egy kis db. hungarocell kockába tűzve, így nem deformálódott tarkótájékon. Orr, fülek, száj, szemek, majd keményedni hagyni. 

    Mikor már a test stabil, akkor megformáltam a köpeny ujjait, kis porcukros-vizes masszával a helyükre ragasztottam, előre kis lyukakat fúrtam a kezeknek. Azokat is megmintáztam, kis pötty előbb említett ragasztóval a helyükre, majd kitámasztva megint pihi. 

   Visszatértem a fejhez, jöhetett a szem megrajzolása, a kis fém teaszűrőn átnyomkodott haj, és az úszósapi. 

   Mikor a kezek már bírták a gyűrődést, akkor jött a kis érme, és az azt tartó szalag a nyakába. Fejet a helyére, (pötty ragi), és kész voltam!! Wááááá!!! :DDD Nem győztek a madarak elslisszolni előlem, mert repkedtem közöttük a boldogságtól! :))  

    A torta sem egyszerű, fele csokis, fele vaníliás, mind tésztában, mind krémben. Sütöttem két kisebb négyzet alakú lapos tésztát, mindkettőt félbe lapjával, és felülről is, így egy-egy oldalon 4-4 réteg tészta lett. Már csak millimétereket kellett faragnom, hogy egyforma magas legyen az egész. Kétféle krémmel tölteni, krémmel áthúzni, burkolni, kis dobogó, kis medence. Most nem zselatinnal adtam csillogást a víznek, hanem mézzel Németh István szintén tortamán ötlete alapján. Működik! :))

Ez a kép a kedvencem! 🙂 Imádom Linda mosolyát, annyira édesen tud örülni, és ilyenkor nagyon boldog vagyok! 🙂