Abroncsok

   Mivel városunkban (ami eleve iparváros) épült egy szép új gyár, ahol sok szorgos ember talált munkahelyet, muszáj volt repertoáromba illeszteni eme gumiipari üzem egyik termékét, az abroncsot. Formájában passzol a tortához, és kb. ennyi a hasonlóság a két dolog közt.

    Szóval a vasműs kubai vendégmunkások, a másik elektronikai gyár japán melósai, és a ruházati üzletek kínai tulajai után újabb ázsiai ország szakemberei (most kóreaiak) színesítik városunk látképét. Félreértés ne essék, az égvilágon semmi problémám nincs velük, külön kis játék a szembejövő mandulaszemű emberkéről kisakkozni, hogy melyik ország szülötte! 😀 (politikai csatározásokat nem áll szándékomban indítani, elég az, hogy eme “cép kici” gyárak láttán egyik szemem sír, a másik nevet, azt hiszem nem kell elmagyaráznom miért.)

    Visszatérve, még nagyon az elején akartunk felemás mosolyt csalni kedves haverom, Bánsz arcára, megünneplendő, hogy új munkahelye lett. Még elég kezdetleges a forma, viszont csokoládés tésztában vaníliás főzött krémbe beágyazva jó egy kiló banán került a süteménybe. Már megérte. :))

    Aztán a következő kedves barátnőm, Gina párjáé lett, aki hasonlóképp lelkesedett a nap mint nap szinte csak elvétve (ezerszer) kézbevett abroncs láttán. 😀 Hogy mi volt benne, már ha fejre állok sem tudom megmondani, azt hiszem ez gesztenyés volt.

   Ez a futófelület megoldás jobban tetszett ugyan, viszont nem bírta a szállítás viszontagságait, és az élén körberepedt, sok volt neki a plusz réteg marcipán.

    És tadaa, az utolsó, mai darab, amit Kata barátnője kapott, aki egyelőre nagyon lelkes a munkahelyén, de gondolom ő sem a szívére szorított kézzel és szerelmes tekintettel a mámoros arcán vette át tortáját:

    Kimondottan nem engedelmeskedett most a kezem alatt az anyag, elég hepe-hupás lett a középső rész (is), és a kis likak sem a legjobbak festve, viszont a futófelület kis tetriszjátéka kellemesen kikapcsoló volt, komolyan élveztem! 🙂 (az írókáról ne beszéljünk, és természetesen azt az oldalát fotóztam, ahol belenyúltam az oldalába, hát persze, na mindegy. 😀 ) Ez a hatalmas abroncs vaníliás-túrókrémet kapott, telis-tele málnával és eperrel, nem csoda, hogy ilyen magas lett! 🙂