Repcsijegy

   Edit öccse is kacsintgat angolország felé, talán ezért kérte Editke, hogy repülőjegy legyen Viktor szülinapi tortája. Képet is mutatott, majd referenciaként beillesztem azt is. Elég rendhagyó lesz ez a bejegyzés, hisz megmutatom egy kis titkomat is. Mivel nem tobzódok a dollármilliókban, nem tudok mindenféle alakú és méretű professzionális tepsiket összevásárolni, így kénytelen voltam kitalálni valamit, hogy ne kelljen folyton puncsgolyót gyömöszölnünk az arcunkba a leeső tésztadarabok kidobását sajnálva. 

   Mivel volt már olyan, hogy nagyobb tepsit pici kartondobozzal rövidítettem meg, így szabályozva a méretét, adta magát a dolog, amikor kisebb téglalap, illetve négyzet alakú tésztát kellett sütnöm. 

    Már a hajtogatás is nagyon megy, hiszen nem szeretném, ha  a nyers tészta érintkezne a kartonnal.

    Szóval több méretű dobozkám is van már, az egyiket lefotóztam.

    Ez kisfiam karácsonyi ajándékának doboza. Először is az alsó hajtogatást, ami szemben van, átforgattam úgy, hogy kifelé álljanak a hajtásvégek, belül legyen sima, majd ragasztószalagokkal fixáltam itt-ott. Legközelebb ezt azért körben, egy hosszú darabbal is megteszem, kissé megnyílt. Textilalapú szalag, így ez nem olvad meg.

behajtom az egyik hosszanti szélét,

behajtom a másik oldalát is, ügyelve a méretre,

aztán az egyik keskenyebbik végét,

majd a másikat is, szintén a doboz alját méretként használva,

végül beletettem a papírt, és a sarkokat egyetlen hajtással beigazítom a helyükre.

    Bár még ez az egy hajtás is látszott a tésztán, ezért a négyzetesnél pár millimétert ráhagyva kivágtam a sarkoknál keletkezett felesleget, így pont összefeküdtek annyira, hogy ne érje tészta a kartont.

    Ebben sült a repjegy tésztája, ezért itt mutattam be az én “szegény ember vízzel főz” módszeremet.

Itt a kép, amit kaptam:

És ez lett belőle:

És hogy mivel festem a tésztát szórópisztoly híján (és nem ecsettel), az egy későbbi posztban lesz felfedve. 😉

Boldog Szülinapot Vitya! 🙂