Dina világa

Kitty, kitty, kitty…

    Igen, ez is nagy kedvenc. Kismilliószor készítik szerte, úgy látszik, Thomas és Spídermann mellett ez is örök darab. 🙂 Már megint a szőrszálhasogatásommal jövök (és olyan jó lenne, ha az én nyilvánvaló és szembetűnő hibáimra is rányitná valaki a szemem, mert azért van ott, mert én nem látom), de sokszor veszem észre, hogy azért nem igazán kitty-s sok készítmény, mert nem ott vannak a szemei és az orra, mint ahol kéne lennie. Vagy csak én vagyok olyan barom, hogy rendesen vonalzóval kijelöli a középvonalakat és ahhoz viszonyítva helyezi el a segédpöttyöket? 😀 Szóval  hello cicának a vízszintes középvonal alatt vannak a szemei, és kijelöléskor ez baromi alacsonynak tűnhet, de tényleg úgy van, és a kész mű láttán ez igazolódik is. Sokat készítettem már, a legtöbbször csak a fejét.

    Mivel drágaságunk feje ovális, és van két füle is, én úgy szoktam megoldani, hogy a leoválosításkor leeső darabokat keresztben félbevágom, összeforgatom, és abból készítek fület. Így tényleg pocakban landol majdnem minden morzsa. A legegyszerűbb torták közé tartozik, viszont a borítás épp ezért minden milliméteren látszik, így már nem is olyan egyszerű. :))

Ez volt az első, túrókrémmel töltött cica, és ezután már nem fotóztam a csak fejeket, pedig jó lett volna.

Ő volt az egyik változat, a ruhája nyakrésze lehetne kidolgozottabb.

Ez is egy pindur, így elég fura lett volna egy pici, de magas fej, hát csak marcilapot szabtam rá. Legalább nem a homlokába kerül a gyertya! :)) A szélező kígyó végződéseit a masni alatt rejtettem el. Boldog cicózást mindenkinek!
🙂

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Űűűűrhajóóóós sapiiii! Ez tetszik!Nekem is volt, hátul csíkos farokrésszel, aztán később jöttek a faroknélküliek.:-)

  2. Szövetség, oké! Csak nehogy ketten (hárman) maradjunk benne… heheÉn bírom a kritikát, de csak ha építő jellegű, és nem rosszindulatú.Egyébként biztos furcsán néznének ránk, ha egymást állandóan csak kritizálnánk – csupa jóindulatból. 🙂

  3. Igen fel, persze, és örültek is nagyon, ami a legjobb az egészben, csak tudod a mániás maximalizmus, az dolgozik ám rendesen! 😀 előbb-utóbb elérem, hogy elégedett legyek! 🙂

  4. teller-cake says:

    Szerintem mindhárom tortád rendben van, a gyerekek úgysem méregetik a centiket rajta! 🙂 De az tuti, hogy elsőre felismerték őket!

  5. Igen, a bajszok faramuciak. Marciból vannak, és biza lehajlanak. Lehet, legközelebb előre kiszárítom őket, de akkor meg szúrósak. Az utolsónál valóban hosszúak lettek. Űrhajós sapi!!! :DDD Csak hogy tudd, a torta rózsaszín volt, a keret meg piros, csak a mobilfotó ugye… egyébként a középsőnél a szimmetriát a bajsza viszi el, milliméterre pontos a fej és a szem, a bajszát csesztem el, nem ugyanott kezdődik, nem ugyanakkora szögben záródnak egymáshoz. Jogos! Szóval a kövi már precíz kell legyen! 🙂

  6. Ja és a bakik…igen pl. a dog ugye…vazze hányszor mondtam és mégsem esett le. Hát mással is vagyunk így…átesünk rajta oszt mégsem!:DDD

  7. Streat says:

    Ha neked kritika kell, hát tessék…ennyit tudok hozzátenni! Nekem ami elsőre olyan hülye érzést keltett, az a nyamvadt bajsza. Valahogy mintha sehogy sem lenne jó, és olyan drótszerűen hat. Ha legörbíted, lehet jobb lenne teljesen a torta oldalára símítami, ragasztani…mittomén..tojásfehérjével. Ha meg kifele áll, olyan, hogy a gyerek fennakad rajta…Viszont az alsó képen nem vinném ki a fehér részről. Meg így nekem kissé olyan, mintha a rég volt gyerek űrhajós sapka lenne rajta.És talán a keretet is eltérő színnel csinálnám, mondjuk halványabbal.Nekem a középső a legösszetettebb, harmonikusabb. Az első nagyon üres, az utolsó űrhajósapis. Mondjuk a középsőnél figyelhetnél az oldalpofa szimmetriájára. Különben meg tetszik, de Te kértél kritikát, én meg csak próbállak megvilágítani a profizmus felé))))

  8. tejszínhab says:

    Én, mint H.K. rajongó szívesen lenyúlnám innen bármelyiket 🙂

  9. Dina says:

    Viszont csak úgy tudunk fejlődni, ha a saját magunk által fel nem fedezett bakikkal szembesítenek. Nem? 🙂 Tudod mit? Alkossunk szövetséget, és igenis hagyjunk konstruktív kritikát ott, ahol szükségét látjuk, ezzel tudjuk igazán támogatni és fejlődésében segíteni egymást. Csak én is óvatosan mondom el bárkinek, mert nem akarom megbántani, hisz tudom, hogy sokat dolgozott vele, büszke a munkájára, viszont a következő így lehetne csak még profibb. Na? 😀

  10. M@rti says:

    Na, már kezded Te is, hogy mondjuk meg a hibákat!Nekem sem mondta meg senki, hehe.Azért én megmondom, hogy az a hibád, amire az első után rögtön rá is jöttél; a szemeket kell alacsonyra tenni, a füleket meg egy vonalban az arca oldalával.Ennyire egyszerű dologgal még én sem találkoztam, amin számítanak ezek az “apróságok”,amitől rögtön nem H. K. lesz belőle.Teljesen tökéletes arányúak!


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!