Vitéz uram elkötelezett Fradi drukker, szülinapjára a téma tehát adott volt. Már csak az volt a kérdés, hogy pálya, labda, pálya labdával, vagy címer. Az utóbbi mellett döntött barátnőm, ízben pedig a kókuszt választottuk, mert az mindenkinek favorit. Viszont nem szeretik a marcipánt, sem semmilyen bevonómasszát, így csak egy levehető körlap készült marciból. A kókusznak meg külön örültem, így lehetett füves a torta. (Nem, nem sütöttem bele semmilyen hangulatfokozó zöldfűszert, csak a kinézetére gondolok! 🙂 )
Precíz sablon nélkül viszont nem érdemes nekiállni, és még így is, milliméterekre megtervezve is adódnak bakik. Pl. az alsó pici címer középen. Elfelejtettem. Megcsináltam a körlapot, a külső zöld kört, a csíkokat, a belső kört és az azt félbekanyarító belső vonalakat, és amikor már feliratozni szerettem volna láttam meg, hogy az alsó picurka bizony kilóg a külső körön. Remek. A marcipánkígyó találkozása nem középre esett, de már nem volt mit tenni, középről kivágtam egy kicsi peremet, és odabiggyesztettem a mütyürt. De talán egy ekkora baki belefér.
Szép nagy torta lett, telis-tele fincsi kókuszkrémmel. Egy tipp: mielőtt főztem volna a krémet, a 10 dekányi kókuszreszeléket kb. 2 dl tejben áztattam egy pár órát, így felpuhult a kókusz, beszívta az összes tejet, ezt főztem fel később a többi alapanyaggal. Sokkal kellemesebb, nem olyan karcos, teltebb kókusz ízű a krém.
