Hol is kezdjem…. Nem vagyok híve a nagy díjosztogatósdinak, eléggé furi dolog szerintem egymásnak küldözgetni a mindenféle ütyür-bütyür, csilli-villi képecskéket, miszerint milyen über tuti kreatív firkászok vagyunk amellett, hogy milyen tündi-bündi sütikéket hoztunk megint össze. Persze kedves gondolat, és mosolyt csal az ember arcára, ha valakinek mi jutunk először eszébe, ez kétségtelen, de mivel az utóbbi időben dömpingméretet öltött ez a divat, már nem olyan egetrengető kitűzni a 368. darabot a falunkra.
Ám most, mivel hatalmasat rötyögtem, és persze jól is esett, elmesélem a sztorit.
Teát találta meg egy leányzó két kis képecskével, rajtuk idegen nyelvű felirat (amiket én sem fogok kibogarászni), miszerint ezek blogdíjak, és fogadja őket szeretettel. Szabály: küldd tovább 4 bloggernek és árulj el magadról 3 dolgot. (Különben halálnak halálával halsz ki a bloggertársadalom pixiséből.)
Tea ezért őket “Trottyos medve mézről álmodik” és “Ne főzzetek réti susulykát” díjaknak nevezte el, amely díjakat ezennel továbbítanék
Teának (hogy körbeérjen [és mert ő a kedvencem])
M@rtinak (a paciért legfőképpen)
Vikinek (tékasztorik írója, fogalmam sincs, hogyan találom meg, de hátha)
Gabinak (mert mellém állt, amikor kértem)
és mert nem szeretnék senkit megbántani, mindenkinek, aki valaha megjegyzést fűzött a dolgaimhoz, vagy csak olvasott, meg mert csak azért, mert most itt van.
3 dolog rólam:
Imádom az esőt.
Mindenem a fantasy, csak az tud kikapcsolni.
Nem bírom a zöld színt lakásban vagy ruhaszínben, csakis a természetben, vagy ételekben.
