Hamburger újratöltve. Ez sem az első, szóval megint csokrot hozok. 🙂
A leges-legelső az Öcsémé volt, ott még nyoma nem volt marcipánnak, és egy bolondos tv-szakács adta az ötletet. Biztosan beugrik, ha azt mondom, hogy kenyérpirító-utánfutó volt a konyhája, utazott mindenfelé, és szürreális ételeket dobott össze valamelyik vendégével közösen. Ő sütött egyszer egy gyerekzsúrra hambi-tortát, ahol mézzel kente le a felső, domború részt, a hús egy brownie-lap volt, a ketchup eperszósz, a mustár ananász öntet, a sali pedig csíkokra vágott zöldre színezett zselé. Krémet nemigen találtál benne, de hát amcsi volt. 😀 Lényeg a lényeg, bevállaltam, és persze elbénáztam. Főzött vaníliakrémet töltöttem bele, mert nekünk az kell, ami persze oldja a zselatint, meg az eperpüré is valódi volt, ami pedig akkor összebalhézott a krémmel, ami kicsapódott, szóval olyan igazi, maszatos, utcai-árus hambi lett belőle, de elfogyott! :DD
A kövi az egyik akkor munkatársamé volt búcsúztatónak, mert elment máshol is kipróbálni magát. Akkortájt mindketten ott dolgoztunk, amire a krumplis zacskó alapján gondoltok, kedvenc ebédünk pedig a megformázott búcsúajándék volt egyértelműen, csak most nem két db sertéshús, hanem 2 brownie került bele. A krumpli is marci, amit kakaóporral tettem élethűbbé.
Később egy másik melóstársamnak a szülinapjára készült egy szezonális darab, Tavaszi néven futott a vastag marhahúsos fajtából. Szintén vaníliás töltettel.
És a jelen: Barátnőm kisfia kért egy olyan mindent-bele darabot, mogyorós-csoki ízben. Az egyik érdekessége ennek a tortafajtának, hogy egy időben töltök és vonok. Azaz nem az a szokásos eljárás, hogy betöltöm, majd bevonom aztán díszítem. Szóval. A szándékosan púposra sütött tésztát háromfelé vágtam, az alját körbekentem krémmel, bevontam az oldalát, majd habzsákból kanyarítottam rá jó adag krémet. Megcsináltam a salit, körben szoknyaszerűen elrendeztem.
A középső lapot egy jó kakaósra főzött sziruppal tettem “hússá” úgy, hogy egy mélytányérba öntöttem a szószt, és a tésztakarika szélét beleforgattam. Kakaóporba mártott ujjal szép sötét csíkokat, foltokat lehet rá rajzolni, hogy jobban hasonlítson. Ezt az alapra fektettem, még beeresztettem sziruppal, hogy lehetőleg ne szikkadjon ki, majd erre is bőséges krém került. Jöttek a zöldségek, pari, ubi, lilahagyma, a bacon és a sajt.
Végül a lapjában kettévágott és külön is betöltött felső rész, amit igen nehéz bevonni. Ráterítettem a marcipánlapot, megsimogattam, majd egy másik tálcára átforgatva a széleket visszahajtva dolgoztam el. Mindig, minden egyes alkalommal elrepesztem, ez már védjegy bakker. No de sebaj, ez legyen a legnagyobb hiba. A 100. hambi már talán hibamentes lesz. 😀 Ja, rumaromát pepecseltem a “zsemle” minden felületére, ez szép színt és kellemes fényt adott neki, ami persze nem látszik a fotókon, de ott volt, én láttam! 🙂
És ha nem követtem volna el ugyanazt a hibát, amit más is, akkor lefotóztam volna magammal együtt is, mert ezt szerettem volna benevezni. Egyébként köszi M@rti az infót, mert körbefotóztam ezer szögből, és összeállítottam az anyagot, de olvasva Téged, leesett a tantusz. Na mindegy, majd legközelebb.
