Mickey

    Tartozom egy vallomással. Észrevettem magamon, hogy próbálom csak a legtökéletesebben sikerült tortákat bemutatni. Elnézegetve a többi tortamániás oldalait, bizony kissé elbizonytalanodtam ennek a blognak a létjogosultságát illetően. Ez pontosan olyan érzés, mint mikor hulla fáradtan cammogsz hazafelé, összerogyni lenne kedved, de a többi embert látva, egyenesre húzod a hátad, peckesen lépdelsz, és nagyra nyitott szemmel mosolyogsz. Álca. Na, ezt az álcát le fogom vetni. Hiszen jóval előbb kezdtem a tortázást, mint a naplóírást, így  rengeteg olyan süteményem van, ami nincs itt, illetve mostanság készült, de nem ütötte meg a mércét. Egy bolond mércét, amit én állítottam fel. Mérce törölve. 

    Elvégre az én naplóm. Kinek is akarok én szebbnek, jobbnak mutatkozni, mint amilyen valójában vagyok? Úgy látszik, ez is egy lépcsőfok, mégpedig az elfogadásé. Máris jobb. 🙂

    Nemrég készült egy második Mickey egér fej, amire büszke vagyok nagyon. Az első anno nem jutott át az előbb emlegetett szűrőn, de most elhoztam őt is, hisz itt a helye.

    Amiért az első kevésbé lett szívem csücske, az az, hogy nagyon nehéz volt burkolni, és ez meg is látszott rajta. Ami viszont mégis az ő javára dönt, hogy gluténmentes volt, sokkal morzsálósabb tészta, jóval lágyabb krém, szóval nem csodálkozom, viszont örülök, hogy egy lisztérzékeny kismanó is tortázhat, nem kell mindig külön sütit ennie a gyerekzsúrokon. 🙂 Szegény Disney biztosan csuklott, miközben az egerével kínlódtam, de végül is annyira nagyon nem  lett vészes, viszont az illesztések szétnyíltak, vagy épp torlódtak, a fülek meg hepe-hupásak lettek, de állítólag nagy sikert aratott így is.

    

    A kövi egérkénél már egy továbbgondolt technikát vetettem be, de paráztam, szóval vastagabbra hagytam a marcipánt, a biztonság kedvéért. Próbáltam a lehető legrugalmasabbra begyúrni, nehogy szakadozzon vagy törjön nekem. Az előbbi 24 szelethez képest most 16-os kellett.

    Nagy lendülettel álltam neki, és nekem tetszik a végeredmény, talán később, más alakzatoknál kissé bátrabb leszek, és vékonyabb marcival egy fokkal szebb lesz.

    Főzött csokikrém került bele, most nem a tojásos, tutira akartam menni. Istenire sikeredett hálistennek! 🙂

    Kísérletezgetek a fény-árnyékokkal, de mondjuk nem ártana egy fotómasina. 😀

    És hogy egy kis plusz önbizalomlöketem is legyen, megmutatnám az ünnepelt kicsi fiút, mikor meglátta a tortáját. Nekem fülig ér a szám most is, ahogy felteszem, annyira összepuszilnám a kis drágát! 😀

Első dolga volt lekapni az orrát, és beleharapni. 🙂 Boldogságos első szülinapot, és még százat Olivér! 🙂