Tartozom egy vallomással. Észrevettem magamon, hogy próbálom csak a legtökéletesebben sikerült tortákat bemutatni. Elnézegetve a többi tortamániás oldalait, bizony kissé elbizonytalanodtam ennek a blognak a létjogosultságát illetően. Ez pontosan olyan érzés, mint mikor hulla fáradtan cammogsz hazafelé, összerogyni lenne kedved, de a többi embert látva, egyenesre húzod a hátad, peckesen lépdelsz, és nagyra nyitott szemmel mosolyogsz. Álca. Na, ezt az álcát le fogom vetni. Hiszen jóval előbb kezdtem a tortázást, mint a naplóírást, így rengeteg olyan süteményem van, ami nincs itt, illetve mostanság készült, de nem ütötte meg a mércét. Egy bolond mércét, amit én állítottam fel. Mérce törölve.
Elvégre az én naplóm. Kinek is akarok én szebbnek, jobbnak mutatkozni, mint amilyen valójában vagyok? Úgy látszik, ez is egy lépcsőfok, mégpedig az elfogadásé. Máris jobb. 🙂
Nemrég készült egy második Mickey egér fej, amire büszke vagyok nagyon. Az első anno nem jutott át az előbb emlegetett szűrőn, de most elhoztam őt is, hisz itt a helye.
Amiért az első kevésbé lett szívem csücske, az az, hogy nagyon nehéz volt burkolni, és ez meg is látszott rajta. Ami viszont mégis az ő javára dönt, hogy gluténmentes volt, sokkal morzsálósabb tészta, jóval lágyabb krém, szóval nem csodálkozom, viszont örülök, hogy egy lisztérzékeny kismanó is tortázhat, nem kell mindig külön sütit ennie a gyerekzsúrokon. 🙂 Szegény Disney biztosan csuklott, miközben az egerével kínlódtam, de végül is annyira nagyon nem lett vészes, viszont az illesztések szétnyíltak, vagy épp torlódtak, a fülek meg hepe-hupásak lettek, de állítólag nagy sikert aratott így is.
A kövi egérkénél már egy továbbgondolt technikát vetettem be, de paráztam, szóval vastagabbra hagytam a marcipánt, a biztonság kedvéért. Próbáltam a lehető legrugalmasabbra begyúrni, nehogy szakadozzon vagy törjön nekem. Az előbbi 24 szelethez képest most 16-os kellett.
Nagy lendülettel álltam neki, és nekem tetszik a végeredmény, talán később, más alakzatoknál kissé bátrabb leszek, és vékonyabb marcival egy fokkal szebb lesz.
Főzött csokikrém került bele, most nem a tojásos, tutira akartam menni. Istenire sikeredett hálistennek! 🙂
Kísérletezgetek a fény-árnyékokkal, de mondjuk nem ártana egy fotómasina. 😀
És hogy egy kis plusz önbizalomlöketem is legyen, megmutatnám az ünnepelt kicsi fiút, mikor meglátta a tortáját. Nekem fülig ér a szám most is, ahogy felteszem, annyira összepuszilnám a kis drágát! 😀
Első dolga volt lekapni az orrát, és beleharapni. 🙂 Boldogságos első szülinapot, és még százat Olivér! 🙂
Dius! Köszi, drága vagy! 🙂 Hozom a többit is! 🙂
Igazán semmi szégyellnivaló nincs egyik tortában sem. Egyik szebb, mint a másik! Szerintem azt a gonosz kis manót lökd le a válladról és ne hallgass rá! Persze kell egyfajta egészséges felhajtóerő, ami arra ösztönöz, hogy egyre szebb tortákat készíts, de ezeket a tortákat kár lett volna eltitkolni! :)))
Nahát! 🙂 Ez most nagyon jól esett, köszönöm! 🙂 Nagyon szívesen készítettem, öröm volt látni a fotókat, ez volt az igazán-igazi visszajelzés! Sok boldogságot nektek! :))
Kedves Dina! Én vagyok Olivér Anyukája! Gyönyörű lett a torta és nagyon finom is! Az egész családnak nagyon tetszett és ízlett! Köszönjük Neked!
Boldog vagyok, ha ekkora sikere volt! :)) Köszönöm szépen! :))
Kedves Dina! Nem csak Olivérnek, hanem mondhatom az egész családnak nagyon ízlett és tetszett az ALKOTÁSOD!!!!! Köszönjük még egyszer! H.Edina
Jaj, Tea, olyan jó, hogy írtál, mert azért biza ott ül a vállamon egy kis suttogó, aki hadakozik a mércéért, és valahol egy kicsit igaza van, de tudod mit? Elhallgattattam. Törekedni fogok ezentúl is az igényességre, de be fogom vállalni azokat az alkotásokat is, amelyek kevésbé sikerültek, mert valakinek örömet okoztam velük. Közben elmeséltem mit szúrtam el, ebből is tanulni lehet, nem is keveset. Lehet, hogy többségben lesznek, de nem baj, majd pár év múlva, talán megfordul az arány. Mindenképpen a tökéletes a cél, maximalistaként ez nem is lehetne másként. :))Tejszínhab, köszönöm, jól esett, amit írtál! 🙂 Nekem is hatalmas érzés, amikor gratulálnak, “lájkolnak” (de baromi randa szó), és biztatnak, egyszerűen kell és kész! 😀 Mutitom hamarosan mind! 😀
Még hogy ne lenne létjogosultsága a blogodnak! Ne butáskodj! Szerintem irtó klassz és ami fontosabb ötletes tortákat készítesz! Ez a lényeg! Nekem kimondottan jót tett a blogolás, minden egyes dicséret felmelegíti a lelkem 🙂 Szóval gyerünk, muti a többi munkádat is! 🙂 Ja és Miki is tök jó!
Szerintem egyáltalán nem baj, ha van mércéd, mert a legtöbbnek nincs! Vagy rém alacsony. Viszont hidd el, nem lehet meghatározni, mi fog tetszeni az embereknek és mi nem. Látod, én így voltam pl. a sültkrumplival. Hát tök egyszerű poszt, mégis milyen sokaknak bejött. Szóval igenis tartsd meg a mércét, mert Te úgyis tudod mi milyen, honnan jöttél, hová tartasz. És fejlődni mérce nélkül nem is lehet..))
Drága Gabi! Köszönöm! 🙂 Mostantól mind itt lesz, kivétel nélkül! 🙂 Sőt, azokat is elhozom, amik kimaradtak. Balga döntés volt szelektálni.
Nem is értem, miért akartad “elhallgatni” az első Mickey-t, szerintem már az is nagyon szuper. Nem látom rajta a hepehupákat, meg az illesztési problémákat, pedig direkt keresgéltem őket – ha már külön kiemelted mit kell figyelni! :)))Azért jó, ha felteszed azokat a tortákat is, amikkel nem vagy elégedett, mert később már látod, hogy milyen sokat fejlődtél és tanultál azóta.Meg le is írtad, hogy nehézséget okozott a morzsálós tészta és a lágy krém, ilyenkor jóval nehezebb a bevonás.Nagyon édes a kis születésnapos, Isten éltesse!