Egy kisebb tortácska készült a minap, a rettegett igazi puncstorta. (Nem az a mindent bele verzió sajnos.) Azért sajnos, mert nekem még sosem sikerült igazán. De lenjoz-t olvasgatva, ő így írt róla az egyik bejegyzés alatt (a Marcipán címűnél): […] ha a tradicionális puncstortát szeretnéd készíteni ,akkor az összekockázott piskótakockákat gyenge szálerős cukorsziruppal forrázod le ,amit rummal és vaníliás cukorral, egy citrom héjával és levével valamint, kandírozott narancshéjjal , mazsolával tuningolsz fel 🙂 Az átitatott piskótákat baracklekvárral megkent két tortalap közé töltöd tortakarikában,majd préseld le . […]
Oké, legyen. Magasabb tésztát sütöttem, mert ugye itt nem emeli meg a krém vastagsága. Alul-felül levágtam egy leheletvékony lapot, és körbevágtam az oldalát úgy, hogy egyben maradjon a karika. (Néha más tortáknál is alkalmazom, így egyenes marad az oldala, nem kell vajkrémezni.) A többi tésztát nagyobb darabokra vágtam, téptem, ahogy esett, hogy amorf legyen. 2 dl víz és 15 dkg cukor keverékéből szálerős szirupot főztem, azaz amikor már nem habzik, és egy cseppet a két ujjad közé kapva szálat tudsz húzni, ami nem szakad el (forró!! 😀 ). Na itt ment bele a vaníliás cukor, a narancs héja, leve, egy citrom héja. Mazsolától eltekintettem, viszont tettem hozzá piros ételfestéket, hogy rózsás legyen.
Amiben sült a tészta, abban raktam össze. Alsó lap, tésztakarima, baracklekvár, a sziruppal összeforgatott tésztadarabok, a felső tésztalap, aminek az alját szintén áthúztam lekvárral. aztán rá egy kisebb jénai tányér, arra teli befőttes üveg, és ment a hűtőbe pár órára. Szemesebbek észrevehették, hogy valamit nagyon csúnyán kifelejtettem. Az alapvetőt. A rumot. :DD Ez már csak akkor villant be, mikor marcival vontam. Hát akkor ez egy narancs-puncs-torta, van ilyen. Most már. 😀
A felületét is lekvárral kentem át, hogy tapadjon a bevonat.
Az alap egy márványosra gyúrt marci lett, rajta három szál kálával, amit profi cuccok nélkül úgy értem el, hogy kartonból hajtottam egy tölcsért, amit bevontam alufóliával. Kerestem egy szívecske képet a neten, a leghasonlóbbat a Kálánál használthoz, majd a tölcsér méretéhez igazítva átrajzoltam, kivágtam, ez lett a sablonom. Gyúrtam be kevés halványsárga masszát, és előkészítettem némi feloldott zöld festéket.
A bibével kezdtem. Kicsi darab sárga masszából kis kolbászkát sodortam, vékonyan benedvesítettem, és kristálycukorba forgattam, kezem ügyébe félretettem.
Fehér marcipánból kivágtam a szív formát, a széleket két ujjam közt elvékonyítottam, majd az alufóliás kúp hegyét a szív két dombjának találkozásához illesztve, rásimítottam a szív egyik dombját a kúp hegyére. Kicsit benedvesítettem, és ráhajtottam a másik dombot is. Az ujjam hegyével minden élt visszahajtogattam kicsit, mint ahogyan a rózsa szirmát szokás, és nagyon óvatosan belefordítottam a fagylaltozó-tartásba állított bal kezembe. ( nem tudom másképp leírni! 😀 ) Vékony ecsettel zöld vonalkákat húztam belülre, majd a bibét megfogva, az alját épphogy beleérintve vízbe, nagyon óvatosan a közepébe nyomtam. Az egész mehetett a tojástartóba szikkadni egy kicsit. Na ezt háromszor. Nagyon élveztem, annyira jó látni, hogy szépen alakul! :)) Utána már egyszerű volt szárakat sodorni neki, és egymás mellé rendezni a tortára kissé féloldalasan, hogy legyen a gyertyának is hely.
Ez lett a végeredmény:
Megható, amit írtál. Köszönöm 🙂
Ezt nem tudtam, de akkor azért lett ilyen szép, mert Ő vezette a kezem! :)) Minden egyes tészta és krém az Ő emlékének szól, ugye tudod? Ő volt a mestere, az Ő ízeit keresem azóta is. 🙂
Van is miért örülnöd, hiszen gyönyörűek a kálák ! Ugye tudod, h a Mami kedvenc virága … volt ?
Köszönöm, aranyosak vagytok! 🙂 A hírek szerint megállta a helyét, szóval örülök azért! 😀
Nagyon szépek lettek profi kiszúró használata nélkül is, és biztosan finom volt azért a rumtalan torta így is! 🙂
Nagyon szépek lettek a kálák, nekem legutóbb a tölcséres szárítás eszembe sem jutott (kicst lapultak is szegény virágok)! …és most annyira, de annyira szívesen ennék puncstortát!
Gratulálok a tortához és a történethez, nagyon jó volt olvasni, szinte láttam magam előtt a történetet ….. 🙂