Fender gitárok

    Sokáig gondolkodtam, hogy feltegyem-e ezt a tortát, mert elég gagyi képek kísérik, és ha lett volna több időm és energiám, akkor jobban is sikerülhetett volna, de nekem hatalmas dolog volt, nagyon a szívemhez nőtt. Akármilyen is, az enyém, és szeretem. 🙂

    Egyik kedves rég nem látott barátnőm hívott fel, hogy látva az egyik dobgitáromat (majd egyszer azt is elhozom), szeretne kérni tőlem kettő elektromos gitárt, az egyik basszus, a másik szóló gitár lenne. Sok hümmögés és szabadkozás után végül belevágtam, lesz ami lesz.

    Küldött fotókat, hogy mire is gondolt, és akkor bizony elfogott a félsz, ugyanis mindkét gitár Fender, a szóló pedig a Stratocaster sorozat Paisley (pézli) tagja… amikor megláttam…. :O… de már nem volt visszaút! 😀

    Ráadásul a basszus gitár fotója alatt Roy.jpg, a Paisley alatt Adam.jpg szerepelt. Először fura összeesküvés elméletek, meg egyéb kitekert gondolatok forogtak bennem, de rákérdeztem, hogy biztos hülye vagyok, de ez csak véletlen? Mire a könnyed, laza válasz: -Igen, Roy & Ádámnak viszem a tortát ajándékba, 40. szülinapi parti lesz, Zamárdiban, koncerttel egybekötve.  Ha nem ültem volna, akkor tuti lerogyok, mert beremegtem rendesen… Na, de lássuk mit faragtam ki a témából.

    A basszus csokitorta volt, a paisley epres tejszínes. Mivel sokat utaztatták, most nem bíztam a véletlenre, betöltés után bizony vajkrémmel alaposan szigeteltem a tésztát. (és még így is érte egy-egy benyomódás, de ez van) Úgy döntöttem a nyakak nem tésztából lesznek, hanem a leeső darabokból kikevert puncsmasszából. Engedélyt kértem rá, és nevetve kaptam is. 🙂

   2 db 32*24-es tésztát sütöttem a testeknek. Első nagy bakim az volt, hogy bár kecsesre faragtam a  gitártestet, nem számoltam a vajkrém és a szándékosan vastagabbra hagyott marcipán vastagságával, így ducibbak lettek, mint szerettem volna. A Paisley festésén sokat gondolkodtam, ott ugyanis ezüst lapon vannak nagyon apró bigyuszok, és a test is festett. Na ilyenkor sajnálom, hogy se lüszterem, se airbrushom nincs…a testfestést kihagytam, a lap kevés vizes porcukor és porfesték elegyével lett megrajzolva.

    A basszus lényegesen könnyebb volt.

Itt már a nyakbeállítás zajlik, hát az is megér egy misét, órákig pepecseltem, míg a magasság és a szélesség is együtt volt., és a lehető legsimább a felszín. Mivel az elrendezés adott volt, ha egymással pont szembe állítom őket, akkor nem férnek el a nyakak, vagy ferdék lesznek, szóval sokszor hurcibáltam a 3 tálcát ki-be a hűtő és a konyha között. (Baromi meleg nyári nap volt, és féltem, hogy megroggyan a napon.)

   

    Itt már rendesen estébe hajlunk, és gyatra fénynél mobillal nem a legszerencsésebb, tehát nem látszik, hogy faerezetűre lett begyúrva a nyaknak szánt marcipán, de sikerült! 🙂 Még a felirat is tetszik.

    Ilyen lett végül, miután minden apró kütyü felkerült. Sokkal fakóbb a kép, nem adja vissza a színeket, tessék odaképzelni rá! :)) Így utólag már észrevettem, hogy a nyak kezdeténél elbaltáztam az első bundokat, de talán ez nam akkora probléma, legközelebb erre is figyelnem kell. 

    Kis duci basszer. 🙂

A nyakak. Még apró morzsák és porcukor van itt-ott, az később letisztításra került.

Együtt, összeállítva. Ekkor már hajnali 1-et mutatott a digitális szörnyeteg, haragudtam is érte, de már nem tudtam több energiát beleölni. 15 órán keresztül dolgoztam vele. :))

 Ezek már a bulin készültek, de itt a teljes sorozat a banzájról: ITT VAN