Halloween

    Egyre inkább szeretem feldobni azokat a napokat is, amelyek igazából nem a mi ünnepeink, de annyira jókat lehet közben bolondozni, nevetgélni, hogy miért ne? Halloween egy ilyen téma, megmutatom, hogyan alakult a nap.

    Elég későn jutott eszünkbe tököt beszerezni, ezért csak sütőtököt találtunk, de jó móka volt megtervezgetni, hogyan nézzen ki. Frankeinstein-szerűen vágtuk le a kalapját, és akkor jött a megvilágosodás, hogy ezt a tököt ilyetén formán nem fogjuk belülről kipucolni, ugyanis tömör tök volt az egész, és ugyanezzel szembesültünk a szemek és egyebek faragásakor is. De kit izgatott? Max. nem lesz belőle lámpás! 🙂 Viszont lehet belőle fincsi süti.  

    Miután kigyönyörködtük magunkat, megpucoltuk, lereszeltük, és ezt műveltük vele:

2 bögre cukrot elkevertünk

2 egész tojással, beleöntöttünk 

1 bögre olvasztott vajat, adtunk hozzá

1 kiskanál szódabikarbónát,

2 kiskanál fahéjat,

1 sütőport,

2 bögre lereszelt tököt,

1 tábla felkockázott étcsokit, és

4 bögre lisztet.

Sütőpapíros tepsire diónyi halmokat tettünk jó távol egymástól és meleg sütőben megsütöttük. Nagyon finom!

Addigra már kész voltunk a boszorkányujjakkal, amik nem egészen úgy sikerültek, ahogy elterveztem, ugyanis nem fagyasztottam be a linzertésztát, hanem azon frissiben gyurmáztuk közösen ujjakká, és már sütöttük is. elterült mind, mintha  tökfej úrfi ült volna rájuk 😀 De bődült fincsi, már nem sok van belőle. Ezt így követtük el:

40 dkg finomlisztet elmorzsoltunk

1 kocka margarinnal és

12 dkg porcukorral, ment bele egy sütőpor,

3 evőkanál tejföl,

2 tojássárgája.

    Felezgetős technikával egyforma darabokra vágtam, majd a gyerkőcök elhengergették őket, eperlekvárba dugták a végüket, majd mandulalemezkék egyik végét szintén belekvározva az ujjakba nyomták. kés hátával megnyomkodtuk az ujjperceknél, kisütöttük őket és kész is.

    De gondolni kellett valami vacsira is, és most megkérdeztem a kiskuktáimat, hogy ennyi segítség után mire éhesek? Egyértelmű volt a válasz -PIIIZZZZAAAA!!! Ám legyen. De nehogy már egy ilyen napot sima pizzával zárjunk, szóval amíg sültek a kekszek, minden szaláminak arcot faragtunk, ők a tökfejeket utánozzák, aztán a paprikából szellemeket faragtunk, a sonkából meg denevérek akarnak lenni, de mire nem jó az ember fantáziája nem? A kukoricát vámpírfogakká léptettük elő, a paradicsomszósznál már kicsit elszabadult a fantázia. 😀  A tészta egyébként lányom kezét dicséri, szóval köszönet a sok-sok segítségért! :))

    A kieső darabkák sem mentek pocsékba, ott lapulnak a sajt alatt apróra vagdalva. Nem is ettem még nagyobb élvezettel pizzát! 😀