Ha most készíteném, akkor beszegném az alját egy marcipánkígyóval, és mackó kissé teltebb lenne. :))
A torta fekete erdő ízben készült, azért csak ízben, mert még mindig nem bízok a tejszínhab-zselatin párosban. Tejszínízű pudingot főztem fel 3 dl tejjel, porcukorral, amikor langyos lett 20 dkg vajjal habosítottam. Egy üveg magozott meggybefőttet lecsöpögtettem, a levének a felét, plusz 1 dl vizet egy evőkanál vaníliás pudingporral besűrítettem. Cukor nem kell bele, őrült édes így is.
A csokoládés tésztát háromfelé vágtam, a meggylé másik felével meglocsoltam, nyomózsákból nyomtam rá a krémet úgy, hogy a teljes külső perem, majd befelé csigavonalban. A sűrű meggypudinggal kitöltöttem a kimaradt részeket, és a tejszínes csíkot telenyomkodtam meggyel, végül étcsokit reszeltem rá, és jött a következő lap.
Nagyon laktató, mégsem tömény, nekem nagyon bejött a meggy fanyarsága, a tejszíníz krémes lágysága együtt az étcsoki mély ízével…nyami. 🙂
Köszi, Gabi 🙂 És igazad van, ebben a műfajban nincs lehetetlen! 🙂
Szerintem nagyon cuki lett így is! De ilyen ez a tortázás, idővel mindig még extrábbat tudunk elképzelni. Ahogy mondják, amit az ember el tud képzelni, azt meg is tudja valósítani!
Köszönöm Marisz! 🙂
Aranyos ez az állatsereglet! És nagyon ötletes a kókusz a fa lombba!