A kardiológusok is megérdemelnek egy kis kényeztetést, főleg, ha szülinapjuk van! 🙂 Ez a torta több okból is kihívás volt, egyrészt, mert a figurák még mindig nem a kedvenceim, másrészt kértek rá egy EKG-szalagot, ami nem egyszerű, főleg nem marcipánból.
A forma adott volt, hát persze, hogy szív alakú! Mivel nincs szív-formám, egy téglalap alakú tepsiben sütöttem úgy, hogy egy direkt erre a célra félretett kis cipős dobozt tettem az egyik felébe, pont belepasszol, majd így béleltem sütőpapírral. Nekem ez a négyszögletes sütőformám. :))
Ebből már viszonylag egyszerű szívecskét kifaragni, az egyik sarok lesz a csücske, szemben kicsit bevágni, a szélső két sarkot pedig lekanyarítani. A felső éleket is le szoktam kicsit gömbölyíteni, hogy szebb, gömbölyűbb legyen.
A torta csücskénél bizony meggyűlt a bajom a marcival, különösen meleg volt, nagyon hamar száradt, tört, és sok időt elpepecseltem a felső dombok közti völgy eligazításával, szóval gyorsabban kellett volna dolgoznom…
A figurina pontos leírás alapján készült, egy szigorú, mégis csinos, piros szemüveges doktornéni volt a cél, ahol megint csak hibát vétettem, mire célba ért, egy kicsit hátradőlt, azaz túl rövid volt a pálca, amivel a helyére illesztettem, de drága barátnőm persze humort csinált belőle, átadáskor kajánul annyit mondott az ünnepeltnek: -Nézd már, egy dokinő, aki hanyatt vágódott a fődoki láttán!! 😀
Az EKG-szalag viszont….fúúúúú….hát kb. ötödik nekifutásra csak összejött. A papírvékonyra nyújtott marci eleve veszélyes jelenség, hát még beirdalva kockásra, és akkor még hajtogasd is, mint ahogyan kell….és még a rajzolatról nem is beszéltem, szóval alaposan megdolgoztatott, de végül összejött.
Ja, előzőleg külön felhívták a figyelmemet, hogy egészséges EKG-nak kell lennie…ajha, az remek, legjobb barátom (Google) sokat segített ebben. 🙂
A lényeg, hogy nagy mosolyt varázsolt az ünnepelt arcára, szóval összességében elégedett vagyok! :))
Nagyon jópofa! Egyedi ötlet :))