Megint süti

    Rengeteg vajas tészta receptet találhatunk, mind nagyon finom és különleges, de nekem igazán mégis csak az alaprecept okoz szembehunyós, halk, hosszú mmm hangot hallató élvezetet.

Linzer

30 dkg liszt

20 dkg vaj (nem margarin!!)

10 dkg porcukor

csipet só

1 tojás sárgája

   Mivel semmiképp nem olvadhat fel a vaj, sokszor nem is kézzel, hanem két kés segítségével dolgozom a lehető legmorzsásabbra a teavajat a liszttel és porcukorral, csak a végén, hideg kézzel segítek rá a nagyobb darabokra. Bele a tojgli, és gyors mozdulatokkal összeállítom. Ha nagyon morzsálós, lazíthatjuk kevés tejföllel.

    Fóliába burkolva hagyjuk jó sokat pihenni a hűtőben (legjobb egy egész éjszakát).

    Hogy a lehető legkevesebb anyagot kelljen összegyúrni szaggatás után, több részletben nyújtom a tésztát pár mm vastagságúra, és most jön a legélvezetesebb rész. 🙂

    Islerhez szúrjunk ki sima köröket, linzerkarikához virágformát, ahol a párja lyukas, de ne szabjon ez határt senkinek, mindenféle forma kitűnő választás! Sütőpapíros tepsire fektetjük őket, előmelegített 180°C-os sütőben pár perc alatt megsül. Az alja épphogy színt kap, a teteje még jóformán puha amikor kiveszem, saját hőjétől pont megfelelően omlós lesz.

  Jöhet a maszatolás! Ezt is többféleképpen szoktuk. Mindig van lekváros-összeragasztós, meg ugyanez csokival bevonva, vagy párosával karamellkrémmel, egyesével citromos bevonóval, amire picuri reszelt citromhéjat ültetek, csokikrémmel ragasztva, a kreativitásunk, ízlésünk szerint. Fémdobozban tárolom, hogy puha maradjon.

Itt direkt miniatűr formákat szúrtunk ki, hogy csak falatnyiak legyenek, csak a sütési idő rövidült (és a töltögetés hosszabbodott 😀 ) Szintén partira vittük.