A bajuszhoz a laposabbik féle fogpiszkálót áztattam forró vízbe, majd egy befőttes üveg falán kanyarítottam meg, és hagytam kiszáradni, végül szénporban hempergettem meg.
A puncs viszont okozott némi fejtörést. Az igazi rózsaszín puncstorta nekem nagyon nem megy, azaz többször is próbáltam, de egyszerűen béna vagyok hozzá…így marad a krém, lapok közé töltve. Fogalmam nem volt, hogyan valósítsam meg a főzött krémalappal, hát vettem puncs pudingport, fele mennyiségű tejjel főztem fel. Be is sűrűsödött szépen. Jött a habosított margarin, és ha már puncs, hát legyen rumos. Adj neki.
A legnagyobb hibám megint az lett, hogy a lehető legfrissebbre törekedvén az utolsó pillanatban kavartam ki, és mikor ne ha pont most nem: szétesett a krém. Ha kellő gyorsasággal kavartam, akkor jó volt, de amint állt egy picit, megint elkezdett szétválni…ajjjj. Porcukor bele, plusz vaj bele, de semmi nem használt. Kénytelen kelletlen betöltöttem ezt, nem volt időm újat főzni, és reménykedtem, hogy nem lesz nagyon feltűnő.
De az volt, legalábbis a srác nem hagyta szó nélkül. 😀 Edus viszont lelkendezve hívott fel, neki csak a forma és az íz számított, azokkal viszont elégedett voltam én is. 🙂
