Kastély

    Bár megfogadtam, hogy időrendi sorrendben haladok, annyi mindent szeretnék megosztani, hogy csak kapkodom a fejem a gondolatok után. 🙂 

    Tény, hogy a kezdeti időkben nagyon kis esetlen tortácskák születtek, de élvezettel, szívből csináltam. A nagy áttörést egy könyv hozta meg, Carol Deacon: Tortacsodák című fantasztikus alkotása. Egyik ámulatból a másikba estem, ja, hogy ezt így is lehet??? Ajha, azonmód felzubogott bennem a tortagyártás iránti olthatatlan vágy, és a család összes tagjának alig lestem a szülinapját, hogy kipróbálhassam a tippeket, trükköket. 

    Tulajdonképpen az ő cukormassza leírásainak és a cukrász marcipánnak a hibride a saját marcipán masszám. Nagyon megfogott a letisztult, szép stílusa, és minden igyekezetemmel megpróbáltam szó szerint betartani a leírásait. Az első tőle vett ötlet Lili 6. szülinapjára készült, mégpedig a kastély, amivel baromira megkínlódtam, de hatalmas ovációt kapott, az önbizalmam meg egy turbó-feltöltést. 🙂

    A tornyok Carol által leírt zselatinos cukormasszából készültek, amik 1 hetet csücsültek a szekrény tetején, hogy kopogósra (törékenyre) száradjanak, A tortát marci burkolja, az ablakok, ajtók, sziklák, ez-az is marcipán, a kacsok pedig színezett habcsók-massza (mai divatos amcsi nevén royal-icing).

Persze ez a kép is mobil-fotó, és a színkezelése is hagy kívánnivalót, de látszik, hogy a marci bézs színe eléggé elüt a tornyok hófehérségétől…valamint a zöld festékem is inkább volt meseszerű, mint élethű, de ez akkor nem számított. 🙂