Amikor közeledett Lilkó első szülinapja, kb. egy hónappal előtte már lázban égtem. Sorra bújtam a magazinokat, amikhez csak hozzáfértem, (netről szó sem volt, még gépünk sem volt 😀 ) keresve egy jó ötletet, ami nem a szokványos habos-babos pasztell izé.
Aztán rábukkantam, és bár nagy falatnak bizonyult, belevágtam. Már nem emlékszem hol találtam a képre, de nagyon tetszett. Elhatároztam, hogy nem piskóta lesz, és nem vajkrém. Viszont tortás eszközöm csak egyetlen kapcsos formában merült ki, hát lesz ami lesz. 😀
Sütöttem három lap linzert nagymami füzetéből, és joghurtos-tejszínhabos krémet képzeltem belülre.
A lapokkal nem is volt baj. De a krém…. Először is, natúr édes joghurtot kikevertem vaníliás cukorral, majd gondoltam jó lesz egy kis tejszínhabbal kikeverve, és kész is. De.
A habtejszín amit vettem, az istenért sem akarta azt, amit én. Nem volt robotgépem, kézzel ügyködtem, egészen addig, míg vajjá nem köpültem. 😀 Mivel nagyon frissre akartam a mutatványt, a szülinapi parti napján álltam neki, és már csak 2 óra volt a kezdésig, majdnem bőgtem. Párom aztán megelégelte, és hozott a sarki boltból 3 flakon habot, azzal kevertem el a joghurtot, de folyt mindenütt, sehogy nem akart összeállni. Aztán már meguntam, dühömben köré kapcsoltam a tortaforma peremét, és bezuhintottam a fagyasztóba, jó lesz parfétortának felkiáltással. Végül jól sült el a dolog, az akkor még készen vett marcipánnal és gumicukor macikkal az egész család együttesen formálta véglegessé a tortát, és az íze is tök jó lett. 🙂 A képért bocsi, de anno még csak gagyi sima fotómasinánk volt, az abból előhívatott képet fotóztam le, így digitalizáltam negatív híján. 😀
A habtejszín amit vettem, az istenért sem akarta azt, amit én. Nem volt robotgépem, kézzel ügyködtem, egészen addig, míg vajjá nem köpültem. 😀 Mivel nagyon frissre akartam a mutatványt, a szülinapi parti napján álltam neki, és már csak 2 óra volt a kezdésig, majdnem bőgtem. Párom aztán megelégelte, és hozott a sarki boltból 3 flakon habot, azzal kevertem el a joghurtot, de folyt mindenütt, sehogy nem akart összeállni. Aztán már meguntam, dühömben köré kapcsoltam a tortaforma peremét, és bezuhintottam a fagyasztóba, jó lesz parfétortának felkiáltással. Végül jól sült el a dolog, az akkor még készen vett marcipánnal és gumicukor macikkal az egész család együttesen formálta véglegessé a tortát, és az íze is tök jó lett. 🙂 A képért bocsi, de anno még csak gagyi sima fotómasinánk volt, az abból előhívatott képet fotóztam le, így digitalizáltam negatív híján. 😀
Azóta persze sok-sok mindent tanultam, de ez örök emlék marad! 🙂
Ez is nagyon szép!!! ez is az enyém és az 1. szülinapomon volt 🙂 😀