Régen szemezgetek vele, legelőször Nigel konyhájában fedeztem fel, ő az a sármos úr, aki műsorában nyálcsorgatóan tud tálalni fenséges kajákat a kiskertjének sokszor mellőzésre ítélt alapanyagaiból. Egyik ilyen volt a már megbarnult, mások szerint kidobásra ítélt banán. Akkor sajnos nem írtam le a recit, de tudtam, hogy nekem ez kell. Kis idő múlva Nigella hasonló finomságot tett asztalra, ő mazsolával bolondította meg. A recept tőle van, a mazsola viszont sötét étcsoki kockáknak adta a helyét.
Meglepődtem az első falatnál, valahogy szívósabb, gumisabb állagra számítottam a kinézete alapján, de kellemes csalódás volt, hogy omlós, lágy, szinte krémes állagú, isteni finom süti lett belőle. Már fotózni is féltem, tartottam tőle, hogy szétesik a szelet, mielőtt tányérra kerülne, itt ugyanis még meleg volt. Langyosan a legfinomabb ez is. 🙂
Banánkenyér
18 dkg liszt
1 tasak sütőpor
1 kiskanál szódabikarbóna
csipet só
12 dkg olvasztott vaj
15 dkg cukor
2 tojás
4 érett banán (minél barnább, annál jobb ízt ad)
5 dkg sötét étcsokoládé apró kockákra vágva
3-4 evőkanál rum
Az egészet tálba halmozzuk, a banánt nem késsel, hanem kézzel törjük darabokra, összekeverjük, és olajozott, zsemlemorzsával szórt királytorta formában megsütjük.
170°C-on 1 óra. Érintésre puha, tetején vékony roppanós réteggel. Tűpróbát egy középre szúrt fogpiszkálóval végezhetünk, ha tisztán bukkan elő, akkor vegyük ki a sütit. Én azonnal rácsra borítottam, 10 perc után leemeltem róla a formát, már ment is tálcára a kés alá.
Jó étvágyat!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: